(#504)

Jelentem, nem is olyan régen történelmi tettet hajtottam végre: Megnéztem egy amerikai extrémnyál filmet. (Az okosok "romantikus"-nak címkézték.) A tévében! (Fullmazo estém volt, na. Nyüssz és nyaff.) Két pohár bortól lettem ilyen elvetemült (Nemtom, mit eresztettem le a torkomon, de piszkosul fejbecsűrt. Szép volt a színe. Ez viszont tutifix.). A harmadik és a negyedik nyelet (Kólával higítottam. Hátha. Hát nem.) már a filmhez passzoló bárgyú mosolyt pingálta éncsibeségem orcázmányára. John és Jane (Vagy John és Tom? Pfff, pedig úúúúgy concentráltam.) teljesen meglepő módon egymásba szerelmesedve zárta a 45-90 percet (Valahogy ennyi volt. Kisdobos becsszó, hogy nem a röpke előzetest katartizáltam végig.). Rémlik, én még hosszú tízpercekig elkacarásztam a "The end" feliraton és a stáblistán... 

P.S.: Félek, ha nem csak virágtartónak akarom használni a tévémet, alkeszcsirke leszek...