:( sajnálom, csibejány...ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy hány ilyen apró(?) törést bír el egy ember %rolleyes%

:-( Ismerős. De utálom én ezt. Más ez, mint a szerelmedben csalódni, hisz a szerelem elmúlhat... De a barátság olyan más. Talán ez még jobban fáj. De mindenképp másképp.

Csibike......egycipőőőőőőőőő:-(((...tüskés leszek lassan kívül-belül.....hüpp-hüpp

DuDe: Eleget szenvedtem ahhoz, hogy tudjam, az ember sokkal többet kibír, mint gondolná. Inkább az a kérdés, hogy a "szokásos" három lépés távolság hányszorosára fog nőni, ha sérül az emberekbe vetett bizalom...

Sárkány: Igen, más barátban csalódni. És hiába a fáj másképp, a fájdalom nem kisebb.

Kutyálkodó: Én naivan hittem abban, hogy érdemes bízni, ezért leengedtem a tüskéket. Nem kellett volna.

Sajnálom! Az egyik legótvarosabb érzés a világon! :(

Miután engem pont az egyik állítólagos barátnőm zsarol már hónapok óta, hát... Azt hiszem nem igazán akarok már mélyebben barátkozni. Legalábbis mindig erre a döntésre jutok, mikor ezzel a nőszeméllyel találkozom/beszélek...

Sajnálom, csikken..kikerülhetetlen, megasz@r érzés..ne hagyd magad, te ennél több vagy..csak mert valaki azt hitte, átvághat, nem mindenki ilyen..de akkor ezek szerint tüskés szárnyakkal is lehet repülni?

KiZso: Tudom, hogy banális történet, mindenkinek van ilyen, csak valahol azt reméltem, hogy velem most kivételesen nem ez történik... :/

Sárkány: Na, az is szép történet lehet... :/ Én is meggondolom, kit engedek közel magamhoz...

cala: Azért sajnálom, mert értékes emberke... Nekem soha nem ment a repülés: lehúz a seggem :)

Értékes ember... még jó, hogy értékesnek tartod, különben mi értelme lett volna az egésznek?

Csorbult az értékessége, az őszinteség hiánya miatt feltétlenül... Egyébként igazad van :)

Valamikor, régen, még eónokkal ezelőtt azt találtam mondani a legjobb barátommal kapcsolatban valamire, amikor mondtak róla valmit, hogy a fél kezem rá merem tenni, hogy nem igaz. Én aztán ismerem.... Azóta nem mondok ilyet sosem. Inkább, ha már muszály, csak olyasmit, mondok, hogy, hogy nekem csak én magam okozhatok igazi meglepetést, mert csak magamról hiszem azt, hogy ismerem. Mindenki más osmeretlen... Bárkiről, bármi elképzelhető... Ehhez tartom magam

Azt kell mondjam, hogy jóban ismerszik meg az igaz barát, nem a bajban...

miles: Az egyetlen legjobb barátnőmért tűzbe tenném a kezemet. Nem tudom, mit éreznék, ha valaha is csalódnom kellene benne... Fontos az önismeret, de az is fejlődik, változik. Szerintem az ember sokáig magát sem ismeri igazán. Ahhoz mindig a határait kell próbára tenni, ez viszont sokak számára túl rémisztő.

Sárkuci: Egyetértek :) Az elmúlt 2-3 évben ez volt az egyik legnagyobb felismerésem... Nehezebb barátnak lenni a jóban.

Amíg bajban voltam mindenki ki akart tartani mellettem... - katasztrófatúristák - de mióta rendeződni látszanak a dolgaim és néha már úgy érzem, hogy boldog vagyok - ha csak rövid időre is - azóta lemorzsolódtak az emberek. Velem örülni már nem megy nekik... Én már így nézem a barátokat: ha tud örülni velem, akkor talán közel tudom engedni magamhoz. Ez az első próba. Amíg ezen nem esik át, addig csak a felszínem ismerheti meg...

hozzám összesen 2 ember áll igazán közel, ezzel mindent elmondtam, asszem...

Igen, beszédes :) Ez a szám nálam 3...

Sárkány: Talán azért, mert sokan képtelenek féltékenység, irígység nélkül örülni a másik sikerének, boldogságának... Azt hittem, tud örülni velem a jóban is, de részéről ez inkább felszínes valami volt.

Akkor még jól jártál! Mert ilyenkor szokott jönni bónusznak az, hogy érezd már rosszul magad, mert neki nem jó, hisz Te tehetsz róla, mert ha neked sem lenne jó, akkor nem lenne feltűnő, hogy neki rossz. Szóval te vagy a hibás, legyen lelkiismeretfurdalásod, hogy jól mered érezni magad...

Pedig milyen jó is tud lenni az, ha valaki ott van (és jó, hogy ott van) veled, amikor gond van, és észrevétlenül félrevonul, ha biztosan javul a helyzet... (*sóhaj*)

Nem kell, hogy tapsikoljon, ugrabugráljon csak azért, mert nekem jó... De akkor is számíthassak rá, tudjam, hogy ott van a háttérben, hadd oszthassam meg vele ugyanúgy a dolgaimat. De talán az még fontosabb, hogy legyen jelen az életemben... Legalábbis én ezt várom attól és ezt nyújtom annak, akit a barátomnak nevezek :)

Sárkány: Ha ezzel próbálkozik valaki, azt eleve nem nevezem barátnak... :)

Egy sem így kezdi... (S esetemben még nehéz is megszabadulni tőle, hogy a manó vinné el...)

tök egyszerű a dolog, legközelebb senkit ne engedj közel magadhoz. én is azóta érzem magam erősnek, amióta nem beszélem ki a titkaimat. bízni meg csak magamban. amúgy neked sikerült összefutnod Timmel?

Ti miről beszéltek? Abból, amit leirtatok, inkább egy belső szolga, vagy fizetett társalkodó képe jött nekem le. Nem árt figyelembe venni, hogy mindenkinek megvan a saját élete, és nem lehet velünk minden örömünknél, bánatunknál. Elég, ha akkor számithatunk valakire, amikor igazán kell.. Sárki, a katasztrófaturisták meg nem segiteni szoktak, csak sajnálkozni... Nagy külömbség. Nefi, ezt komolyan igy is éled meg? :)) MAgányosan élhetsz akkor. Bizni lehet, csak számitani kell arra is, hogy máshogy is sülhetnek el a dolgok. Megvonom a vállamat, mert nem ér váratlanul, és nem tör össze. De attól még közel engedek magamhoz egyeseket, és a bizalmamat is megkapják néhányan. De ha később érdemtelennek bizonyulnak, vagy változik a helyzet, az "ÉLET", nos, akkor sem lepődöm meg, mert számitpttam rá, hogy igy lehet. Neharagudj, de a "növesztek páncélt" a legrosszabb taktika. Még rosszabb, mint csibi esete. Mert előbb-utóbb valakit akkor is belül engedsz a páncélon, és ha ott robban a bomba, na akkor szar! Káttam olyat, aki nagyon erős volt, aztán bőgött, mint egy kisgyerek. Férfi létére.

természetes, hogy így élem meg. ahogy írtad, mindenkinek megvan a saját élete. maximum a családommal vagy az aktuális partneremmel osztom meg a gondjaimat, egyébként pedig nem szorulok mások bölcs véleményére és engem sem érdekel más gondja. hogy magányos lennék? attól, hogy az ember tudatosan nem veszi körül magát képmutató faszkalapokkal, attól még nem magányos. nekem van családom. bőven elég velük foglalkozni.

nefi: Mindig elkövetem azt a hibát, hogy megbízok valakiben... Hiszek az emberekben. Nem sikerült, bedurrant a lábam :/ Hamarosan pótoljuk.

miles: Ha neked ez jött le, akkor kicsit sem sikerült megértened, miről beszélünk... Belső szolga? Fizetett társalkodó? Baromság még a feltételezés is. Úgy gondolom, hogy nagy hiba ilyen karakteres hülyeséget feltételezni olyan emberekről, akiket egyáltalán nem ismersz. Nem gondoltam, hogy ilyesmi épp a te fejedben fog megfordulni...

...hiszel az emberekben,vagy bízol bennük?....én hiszek,de nem bízok.....

Hiszek nekik és bízok bennük. Úgy gondolom, hogy ha én nem bántottam senkit, engem sem fog senki bántani... Tudom, nem így műxik a dolog, ennek ellenére nem bírok úgy közeledni egy emberhez, hogy na, elosztom kettővel, amit mondd... vagy tuti át fog baltázni... Persze ahhoz, hogy valakit közel engedjek magamhoz, sokat kell küzdenie az illetőnek.

miles: Láttam már sírni erős férfit. És egyáltalán nem az jutott eszembe, hogy férfi létére úgy sír, mint egy kisgyerek...

Látom, a lelketekbe gázoltam. Ez nem volt szándékomban, ezért elnézést. De a véleményem marad. Ti irtatok karakteres dolgokat, "bizni csak magamban, senkit közel nem engedni" aztán kiderül, hogy ez nem igaz igy. A családod közel engeded, és ők már nem senki...., nefi CSibi, hogy nem ismerlek, ez igaz. Általánosan fogalmaztatok, általánosan válaszoltam. Vagyis, nem válaszoltam, mert nem kérdezett senki. Ezért hivják ezt kommentnek. De neharagudjatok, amikor olyanokat mondotok, hogy a baráttól elvárjátok, hogy veletek legyen, amikor skarjátok. HA nem igy értettétek, akkor én értettem félre, bennem a hiba. Ám, ha nem akkor meg viszont azt nem értem, hogy lehet ezt elvárni valakitől, akinek saját élete van? Saját családja, saját nyavalyái, és rendben, hogy örüljön veled, ha örülsz, és sirjon veled, ha sirsz... de mivan, ha neki épp forditott eseményei vannak. Sirhatnékja van akkor, amikor Te boldog vagy....érted, nemragozom. A barátomat vasárnap reggel felhivhattam, amikor gondban voltam egy szomszéd országban, és nem kérdezte, hogy nem tudom-e magam megoldani... De én is mennék, éjjel is, ha kellene. CSibi, az egy konkrét eset volt. De amikor valaki hosszú ideje játsza a macsó, érinthetetlent, és egy csaj miatt bőg, nos, az nem sajnálatra, hanem szánalomraméltó. Lehet, csak nem értettelek meg benneteket, talán mert nem vagyok nő, (a feminin vonásaim ellenére :)) ) és ezért nem voltunk azonos hullámhosszon. Tényleg nem akartam megbántani senkit. Ezért mégegyszer elnézést kérek. A véleményemért azonban nem.

Én egyáltalán nem haragszom, tisztában vagyok azzal, hogy blogban, kommentben nem lehet úgy elmondani a dolgokat, hogy a másik 100 %-ig biztos lehessen az értelmezésében - nincs hang, nincs szemkontaktus, nincs gesztus... Ami engem illet: Nem azt mondtam, hogy VELEM LEGYEN, hanem azt, hogy LEGYEN JELEN az életemben, ergo mélezzünk, telefonáljunk, menjünk ide vagy oda, együnk meg együtt egy fagyit, legyen közös programunk sötöbö :) Ne az legyen, hogy kéthavonta 1x eszébe jut megkérdezni, "na, hogy vagy?"... Nem kell elnézést kérned, félreértettél valamit, így fogalmaztál véleményt... :)

Köszi :)

nah én arra a szintre jutottam, h nem is igazán kellenek nekem nagy barátok... mindig mindenkit mehallgattam...aki akarta..beszélgettem vele, vgasztaltam.. a mamám tegnap meghalt...nagyon közelálltunk egymáshoz....ésmost, h én vok kiakadva..sírok...most nekem a családomon kvül nincs is senki 1 személyen kívül... azt hiszem, ezeket a 'nagy barátokat/barátságokat' egy picit át kellett értékelnem...

mármint azokat akikről az elején írtam.. én voltam a lelki szemetes...nah ezek a dolgok lettek átértékelve

Nagy? Kicsi? Régi? Friss? Ha bármi bármilyen minősítést, jelzőt kap, nem teljesen önmaga. barátság - és kész. Az az igazi. Akármilyen betükkel. Igazam van?

Vivyen: Nagyon sajnálom :/ Remélem, hogy van melletted valaki, aki segít...

NN: Ha valakinek sok barátja van, elhelyezi őket egy "listán", rangsorolja őket... Én kevés embert nevezek barátomnak, ők egy kategóriában vannak, nincs fontossági sorrend.

(:-p felvettelek a Kedvenceim közé :-p)

Wow, megtisztelő, nyelvnyújtogatós :D És ki vagy egyébként? :P

(:-p nézd meg a Kedvenceid közt! :-p)

(Hű, de izgalmas :P)

Kapocs? :P

(Naná :-p)

Akkor most már használhatnád a nickedet is :P Vagy fehérrel írtad? :P

Azért nem használom, mert nem vagyok nyilvános ember épp. :-p Magánban szívesen kommunikál(l)ok névvel, arccal, hanggal is. :-p

Nyilvános ember? :D Elraktároztam az infót :P

hát én eztet nem értem...ha valakiről mindenki (aki idejár) tudja, kicsocsa, akkor miért nem írja kia nevét...csibe, elmagyarázod nekem? :)

Én? Miért pont én, aki szintén nem érti? :D Ő írkál névtelenül, nemnyilvánosan, kérdezd őt :D

DuDe, és ha mindenki tudja, kicsoda, akkor minek írja ki a nevét? :-D

Én spec nem tudom, ki vagy :)

Spec perpill méjbi hálistennek :-p

Kamu :P

miles: az enyémbe nem jött össze. :P mármint, a gázolás. :) legközelebb próbálok pontosabban fogalmazni: itt barátságról volt szó, olyan szinten pedig tényleg nem engedek közel magamhoz senkit, hogy annak nevezhessem. haverok vannak. rengeteg. sörözünk, kibeszélünk mindenkit, pasizunk, csajozunk együtt, ha kell, segítünk, ha baja van a másiknak. de, tuti, hogy nem veszem fel a telefont, ha bajom van. nem terhelek ezzel másokat, meg nem is hiszem, hogy másnak kell megoldania az én problémámat.

persze, h van... anyukám és hugim...és pár új barát