(#610)
Kínáltak ingyen ölelést a Móriczon. Hiába. Vadidegen emberhez nem bújok. Miért kellene eufórikus állapotba kerülnöm attól, hogy fullismeretlen és abszolút közömbös valaki megölel? Az ölelés számomra intim dolog, értéke van. Inkább nézzünk magunkba: Mikor ölelgettük meg utoljára szülőnket, testvérünket, rokonunkat? Ugyehogyugye. Kisgyerekek kizárva, őket mindenki szívesen ölelgeti – az természetes, magától értetődő. (Pedofil bácsi nem bólogat, engedélyt kér meghunyászkodni, blogomról rohamtempóban ellapoz.) Jó poén az ingyen ölelés, semmi több. Nem ettől leszel boldog.