Dreamhez igyekezvén épp azon merengtem a pötyörésző esőben, hogy a picsába, már megint begöndörödik a hajam nem kellene eltaknyolnom, mert hiába fetrengenék magatehetetlenül a sáros-vizes-kutyaszaros járdán szilánkosra tört sörösüvegekkel, senki sem jönne oda megbökdösni, hogy élek-e, a masszív sörszag egyértelműen jelezné, fullalkoholista lazít a földön, hagyjuk csak, pihenjen békében, esőben, fagyban - míg be nem fedi a hó, vagy a leparkoló Cherokee dzsip.

Amíg el nem felejtem: Szeretnék köszönetet mondani sörszakértőimnek a hasznos barna tippekért, esernyőmnek a száraz pillanatokért, a BKV-ellenőröknek foghíjas hajnali mosolyukért, cipősarkamnak kitartásáért, a villamosnak a bugyirohasztó kellemes melegért - de mindenekelőtt dreamnek a finom vacsoráért és a szórakoztató társaságért. 

P.S.: Nem nőtt farkam. Kétszer is megnéztem.