Gyerekkorom egyetlen konkrét fésztufész mikulásos emléke, hogy majd összepisiltem magam a félelemtől, amikor a szomszéd bácsi tulipiros Mikulás-szerkóban betoppant a gyerekszobába és jött felém bazinagy és bazifehér szakállával. Hiába vigyorogtak anyuék az ajtóban, hiába láttam a sok-sok csokit, rendületlenül bőgtem, és mivel az asztal alatt nem éreztem biztonságosnak a helyzetemet, bemenekültem a vécébe, mert a frászt hozta rám az a nagydarab piros izé.
Néhány hete szívesen kritikát gyakorolnék a villogó Mikulás-sapkát viselő korpuszok homlokára - mondjuk egy százas szöggel. Vagy kettővel. Hja, ennyit a maradandó lelki sérülésekről.
