Rádöbbentem, miért nincs komfortérzetem: Az összes szaloncukor bontatlanul lógázik a fán, körülöttem érintetlen marcipános és narancsos csokik hevernek, a kókuszos süti elárvultan didereg a hűtőben. Beteg vagyok, basszus, de ennyire?
P.S.: Ja, fáj a halántékom is – tűzokádó sárkány helyett engem lőttek fejbe a kiságyúval. Szerencsére elmaradt a combszörf, csak George, az úthenger és Molly, a mozdony robogott végig a térdkalácsomon. (Igen, ők Thomas barátai, ha valaki nem tudná.)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
