Ma pár percig tavaszillat úszott a levegőben, álltam az ablak előtt, néztem az utcán siető embereket, láttam a melegsárga napfényt, megfoghatatlan örömérzés dörömbölt a szívemben, aztán befelhősödött az ég, én meg arra gondoltam, minden boldog pillanatnak ára van és eddig mindegyikért fizetnem kellett.

(... és félek attól is, hogy meghalnak azok, akiket szeretek, és félek attól is, hogy megvakulok, és félek attól is, hogy nem lesz gyerekem, és félek attól is, hogy kiszolgáltatott, emberhez méltatlan helyzetbe kerülök... és félek a félelmeimtől is.)