Szikrázó napsütésben reggeliztem, baracklekváros kenyeret kakaóval, disznó módon az ágyban, semmi kedvem nem volt az árnyékos asztalra teríteni, főleg, hogy nem is férek oda a festékeimtől, szóval, csak ültem a simogatóan meleg napfényben, gyönyörködtem a lekvár aranynarancs színében és ünnepélyesen úgy döntöttem, ezennel vége a télnek, szia tavasz, örülök neked, hiányoztál.
Beborult, fákkk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
