Blogos berkekben nagy divat mostanában a gyümölcsnap, újabb és újabb bloggerinák küzdik át magukat elvetemült gyümölcshegyeken, gyakran belső meggyőződés nélkül, utálkozva, muszájból, a hirtelen megváltás reményében, ad poci módon durr bele a csokis-kenyeres-tésztás-tespedős hétköznapok közepébe, max. évente kétszer. Úgy veszem észre, már megint kilógok a sorból: Engem valahogy elkerül a gyümölcsös szorongás, állatmód élvezem gyakori gyümölcsnapjaimat – fintorgás és ellenkezés nélkül gyűröm le a bort, pezsgőt, epres Milkát, narancsos Lindt csokit, áfonyalekváros tejberizst. Ki érti ezt.