Gonosz dolog a saját sírásomra ébredni, ez visz mindent, a lekonyult primulát és a második ősz hajszálamat is, pedig mindkettő szíven ütött, megvallom becsülettel.
(Kiszolgáltatott kis állatok vagyunk álmunkban, az a nagy helyzet. Ráadásul a csukott szemed alól szivárgó hideg könnycseppek mindig a füledbe folynak. Naná, hogy oda. Ez a sírás felzaklat, elszomorít, nyomaszt, kérem vissza az üldözős, gyilkolós, vérescafatos álmaimat. Tenksz.
P.S.: Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban sokáig játékbabával aludtam, szorosan magamhoz öleltem, így szenderültem álomba. Két garnitúrát cserélgettem rajta, a fehér alapon színes pöttyös rugdalózót, meg a kék-fehér csíkos játszósruhát. Nikinek hívtam. Szerettem volna fésülgetni is, de kopasz volt - meg néger.)