Igénytelen kis állat vagyok, beérném egy kiba egyszerű és nőies sötétkék csípőfarmerrel, semmi extra, tudod, csont fapados farmer, de nem, ilyet huszonakárhány boltban sem lehet kapni. Sajnálatos tény, nem tehetek róla, nőként nőalakom van, ergo nem kislányos-fejletlen és nem anorexiás, 170 centinél már nem leszek nagyobb, 65 kilóval futok évtizedek óta, ez csontfüggő, oké, ha visszavennék mellből, talán meglenne az 59-60 is, a széles csípőmből max. késsel tudok lefaragni, ez van, beletörődtem. Ő, aki férfim értékeli az adottságaimat, az arányok passzolnak, mindenem klasszul simul a tenyerébe, ezzel az elmúlt 30 évben sem volt gondom, viszont ha farmert akarok venni, két lehetőségem van: Megpróbálom beleszuszakolni magam a harminckilós, piszkafalábú leánykákra szabódott gatyába, vagy marad a répafarmer, amiben minden nő úgy néz ki, mint egy pelenkás pingvin, szóval, az előbbi köbö feljön a fél térdemre, az utóbbi meg simán impotenciát okoz a pasiknál. Majdnem kritikát gyakoroltam az eladó kiscsaj homlokára, amikor önérzetes grimasz kíséretében közölte, náluk az S-es méretnél nincs nagyobb. Érted, nincs M és L, mert a magyar nők 100 %-a S-es farmert hord. Hábazmeg, aranybogár, fintorogj csak, amíg nincs segged és melled, ha egyszer végre átmész nőbe, meglesem, vajh beleférsz-é a bébiméretbe. Azt már meg sem említem, hogy az S-es farmerek között nem láttam szimpla sötétkéket, helyette van combján-seggén koptatott, csillámokkal átszőtt, feketével, szürkével vagy zölddel összemosott, strasszos, szegecselt, hímzett, nem, nem tudod elképzelni, milyen randák, én is csak másodjára mertem odanézni. Sejtem, nincs más választásom, kompromisszumot kell kötnöm - vagy zsákot húzok magamra. Az legalább jól szellőzik.

P.S.: Lelki egyensúlyomat az új Pamuk-könyvvel, vérnarancsos teával, Brie sajttal és cseresznyelekvárral állítottam helyre. Igen, én így duzzogok. A farmergyártók meg békaphasssák - ha hagyom.