Igen, a legfontosabb és a legnehezebb a másikkal megbeszélni! Nem a barátnőkkel, anyukával, dokival, isten tudja kivel. Vele!!! Egy részlet egy levélből: Talán mert amióta tudom az eszem, és felfogtam, hogy nem jó kiadni magam, azóta ezt teszem. Nem bírok kitárulkozni. Nem tudok. Mert akkor sebezhető leszek. Talán, már nem is tudom, hogy kell. Veled, neked sikerül, néha. Mostanában nem. Nem tudom, miért nem. Már arra is gondoltam, hogy le kéne ülnöm valakivel lelkizni. Gáborral, vagy Ádámmal. Miért velük? Talán, mert az utóbbi pár évben mindig velük beszéltem meg ilyeneket, ha épp képes voltam segítséget kérni. Igaz, nem volt gyakran, max egyszer egyszer 1 évben. Nem barátnőkkel, arra mindig is képtelen voltam… Na és erre a gondolatra villant belém, hogy jaj, de miért nem veled? Mert veled képtelen vagyok!!!! Miért? Nem tudom! :( Talán, mert félek kiadni magam? Vagy félek sebezhető lenni? Ennél hova tovább lennék sebezhető??? Akkor talán, félek, hogy rájössz, hogy én mégsem vagyok olyan erős, mint mutatom magam? De hiszen azt már tudod. Akkor talán félek, hogy kiábrándulsz belőlem? Lehet, hogy már ki is ábrándultál. Akkor talán mert félek, hogy nem értenél meg? Az lehetetlen! Nem tudom miért!!!!!!

Beszélni, beszélni, beszélni. 25 év alatt megtanultam a sértődött visszavonulás, a lenyelt könnyek, a majdénmegoldom/feldolgozom nem segít. Most jól vagyok, de olyan dolgokat is megbeszélünk - bármennyire is fáj - amiket csak nagyon kevés pár, azt hiszem. Viszont nyitottak vagyunk bármire, ami a másiknak fontos. De ehhez szerintem kell egy bizonyos kor, hogy belásd, ennek így kell lennie, mert ez csak így működik.

Jaaaj, Csib, jaaaj Mina, most annyira bőgök. "Még a taknyom is elfolyik"...pont így éltem, bassza meg! Pont így. Fölemésztett az állandó titkolózás, a magány. És jött blog, és mindenek... Úúúú deszarvolt. Nem akarom ezt már.

Ez lenne a jó út igen..de néha qrva nehéz..én igyekszem..nem mindig megy.

pp: Nehéz, ez így van, de minél teljesebb a bizalom, az összhang, annál könnyebb, mert akkor nem az számít, hogy ki az erősebb, hanem maga a probléma megoldása. Persze, ez időfüggő is, nyilván egy kapcsolat elején még nem ismerjük annyira a másikat. Doris: :/ Sajnálom, nem akartam feltépni a sebeket, de annyi helyen láttam ezt, muszáj volt írnom róla, hátha. Elf: Szerintem nem korfüggő, nekem legalábbis elég volt egy fullasztó, elbaltázott házasság és néhány ilyen-olyan kapcsolatocska ahhoz, hogy tudjam, nem akarok elfojtani, magamba zárkózni, megsértődni, a problémákat meg akarom beszélni és meg akarom oldani. Ha ő, aki férfim nem lenne partner ebben, nem lennénk együtt. Mi is rengeteg olyan dolgot megbeszélünk, amit mások talán nem - és működik, nem halunk bele, sőt, csak erősödik a közöttünk lévő kötelék :) Mina: Igen, nehéz, mert hajlamosak vagyunk abból kiindulni, hogy a másik elfordul tőlünk, ha megtudja, hogy nekünk is vannak problémáink, és bezony, néha segítségre szorulunk, pedig egy igazi kapcsolatban mindent meg lehet beszélni. Sokszor sem magunkban, sem a másikban nem bízunk eléggé.

csak helyeselni tudok...kommunikáció...a legfontosabb. Igaz, nekem sem mindig megy, de 100%-ig egyetértek.

Én is mélységesen egyetértek. Csak épp... Nekem ez nem könnyű... Nem tudom egyszerűen. Néha még a barátoknak sem. A blognak sem. Senkinek. Ezzel viszont az a baj,hogy ha nem kerülnek kimondásra, halmozódnak. És egyszer csak a felszínre törnek. És akkor az rosszabb, mintha minden szépen sorjában jött volna...

Az is tökjó továbbá, hogy újra vannak képek!

*hümmög*

Fox: Voltak is, lesznek is :) Enkeli: Szerintem ez attól is függ, hogy hallgat meg a másik, milyen a kapcsolatotok. Ha nem bízol benne, vagy kiröhög, vagy teljesen értetlen, akkor nyilván nehezebb az egész. Az én életemben összesen 3 ember van, akinek bármit el tudok mondani, és nem hiszem, hogy egyhamar változik a számuk :) DuDe: Ha legalább a szándék megvan... :) Senki sem születik úgy, hogy profi a problémák elmondásában, megoldásában, de megtanulható, szerintem.

Chilly: És ez milyen hümmögés? :)

Jó ez a kép.Ha egyszer elérünk oda,hogy azt hisszük kártyavárként omlik össze az életünk és még akkor sem adjuk ki magunkból a megbeszélni való problémákat,mer tpéldául nincs vevő rá,gáz van.Szerintm ezért vannak akik a blogolást választják,de ez nem pótolja a másikkal való kommunikációt.

Háát olyan rám is céloztál ezzel a posttal hümmögés?

Szerintem is!

M: Akkor jó :) Chilly: Nem gondoltam konkrét emberekre, az elmúlt pár hónap tapasztalatai alapján született a post :) zölderdő: Nem tudom, hány ember fojtja inkább blogba a bánatát...

tetszett ez a post, jó, h pp felhívta rá a figyelmem

Örülök, hogy volt értelme megírni :)

én is egyet értek. és kicsit megérintett. sőt beletaláltál valamibe. de ez mellékes, hogy mibe. azért tetszett. köszi :)

Szia itt, apacs :) És jó érzés, köszi :)

és szia nálam is :) szivi ;)

Megyek még... :)

Ja, ez nem fenyegetés :D