Mondták már nekem, hogy a végzet asszonya vagyok, femme fatale, höhö, hímek kamuztak, naná, mosolyomra, hangomra, egész valómra, nem hittem nekik, naná, de csak tegnap estig, mert akkor ráléptem és nekimentem és feldöntöttem és lerántottam és szóródott és csörömpölt és tört és zúzódott, én meg csak álltam a zűrzavar kellős közepén és hirtelen rádöbbentem, igazuk van a srácoknak, tényleg a végzet asszonya vagyok - a vak végzeté.  

Ha legközelebb pakolászni támad kedvem, orromra biggyesztem a szemüvegemet, kisdobos becsszó.  

Mosolyom töretlen.