Ő, aki férfimnek taxit rendelt a melóhelye, nélkülözhetetlen munkaerő, hüpp és szipp, ezért reggel érzékeny búcsút vettünk egymástól, értsd: én az ébresztőórát ignorálva önfeledten eltehénkedtem az egész ágyon durmoltam tovább, miközben ő, aki férfim minden egyes csóknál azt vigyorogta a számba, nyakamba, orcámra, fülemre, mellemre, hogy ez nem igazság. Hja, ilyen az élet, kegyetlen, csóró a cégem, messze is leledzik, a sztrájk miatt ma itthon dolgozgatok. Szóval, örülés van, bár sokat javítana a közérzetemen, ha lefegyverezné valaki a lelkesen fúró-faragó szomszédot - csendben jobban tudok aludni... ööö... izé... dolgozni.