A mai tizenkétfős kertiparti röviden: Kacagás, vörösbor, fehérbor, kacagás, roston sült csirkecomb és hagyma, ananászos-sajtos kukorica, pihepuha fehérkenyér, kacagás, vörösbor, fehérbor, kacagás, roston sült csirkecomb és hagyma, ezzel-azzal töltött almapaprika, kacagás, vörösbor, kacagás, roston sült fasírt és szalonna, pihepuha fehérkenyér, pezsgő, kacagás, roston sült fasírt és hagyma, vörösbor, kacagás, csokissüti, vörösbor, mandula, eper, kacagás, csokissüti, eper, kacagás, eper, csokissüti, vörösbor, kacagás, vörösbor, kacagás, vörösbor, kacagás, kacagás, kacagás, kacagás... Csodáltam pókot-hangyát, gyönyörködtem ametisztben, kaptam pingponglabdát a dekoltázsomba, nevettem szakadó esőben, néztem rackacicákat, két édes manó leevett eperrel, nadrágomba törölte csokis és porcukros mancsát, plusz megtámadott négy sportkocsi, két sánta teherautó és egy kék műanyag elefánt. Ő, aki férfim családjával így mulatunk - boldogság van, szeretet van, összetartozás van.

P.S.: Ühhü, ennyi kaját tömtem magamba, perpill igazán el bírnék viselni egy lélegeztetőgépet. Holnap végrendelkezés gyógytea és háztartási keksz lesz a program.

(Wikipédia szerint régen nagy becsben tartották az ametisztet, amulettként hordták, mert azt hitték, viselőjét megvédi a részegségtől. Ez tényleg igaz, most már én is tudom bizonyítani, höhö.)