Valami baj lehet velem, teljesen rákattantam a spenótfőzelékre: Az elmúlt másfél hónapban hetente kétszer tuti ez volt az ebédem. Eddig úgy hittem, nem szeretem, hála a spenót-, sóska- és tökfőzelékrühelletet megalapozó szülői terrornak kényszerítésnek megboldogult bébicsirkekoromban, most viszont lelkesen tömöm az orcámba. Nem, nem vagyok terhes, nem tartottak pisztolyt a fejemhez, megvan az összes fogam és az ufók sem raboltak el. Értetlenül állok a jelenség előtt.
P.S.: Mondjuk, soha nem voltam az a húst-hússal típus. Bezzeg a csoki-csokival...