Ő, aki férfim megérte 35. szülinapját, hurrááá, ez nem kis teljesítmény mellettem, bírja a strapát, na. Előre megfontolt szándékkal szervezkedtem az elmúlt néhány napban: Fulltitokban szabit vettem ki mára, hajnalban lazán meg is súgtam gyógyulófélben leledző ő, aki férfimnek, én bezony nem megyek dolgozni, sőt, úgy aludjunk-szexeljünk, hogy szülinapi programsorozatunk van eme jeles napon. Ferrariképes túrótortát barkácsoltattam, én, aki másfél éve még ki nem állhattam Kimit és társait, hármas és ötös gyertyát kerítettem rá, ő, aki férfimet majd csak jövőre fiatalítom, ennyire azért már nem akartam kényeztetni, tűzijáték is akadt, majdnem levitte a hajamat, tollasrettenetként persze nem ijedtem meg, azzal biztattam magam, hogy ha kócosan is szép vagyok, kopaszon sem lehetek olyan csúnya. Meglepetésgokartozást szerveztem, efegyből kiindulva, bölcsész és nő létemre azért ez nem semmi logika, lássuk be, bár azért bizti, ami fix alapon fapofával és cseles kérdések tömkelegével leellenőriztem, ő, aki férfim valóban imádja-é a gokartot. Imádja - és a vidámparkos bohóckodást leszámítva még nem volt hozzá szerencséje. Óóójeeee, istennő vagyok, ez az igazság, fantasztikus ötleteimre zsenim a garancia, hehe. Bevallom, veszettül rossz érzés volt, hogy nem oszthatom meg ő, aki férfimmel a szervezkedés örömét és vigyázni kell minden szavamra-arcvonásomra, nehogy lebuktassam partizánkodó éncsirkeségemet. A célállomásra HÉV-vel zötykölődtünk, ő, aki férfimnek halvány lilája sem volt arról, mi a rákot keresünk a poros földúton, jobbra mező, balra mező, itt egy ló, ott egy birka, emberi élet meg sehol - a falusi idillben lengedező fekete-fehér kockás zászlónál azért csak megcsapta az aha-élmény. Gokart után bezabáltunk a Kiskakukkban: A harcsapaprikás túrós csuszával még mindig eszméletlenül finom, egyszerűen nincs szívünk mást enni. A mai nap úgy végződik, ahogy kezdődött: torta, szex, alvás. Joccaka.
(Az elmúlt harminc évben egyik pasimnak sem szerveztem semmit a szülinapjára, mondjuk, konkrétan egy ember akadt, a volt férjem, akinél ilyesmi egyáltalán eszembe juthatott volna, az együtt töltött öt-hat év alatt ez valahogy mégis elmaradt, pedig szerettem, az elején és a közepén mindenféleképpen. Volt torta, volt ajándék, de hetekkel előre kifundált, cseles módon megszervezett meglepetés nem. Soha. Senkinek. Rémlik, a többi pasinál nem esett szülinap arra a pár hónapra-hétre-napra, amíg együtt jártunk-háltunk, ha mégis, talán valami kis jelképes apróságot adhattam az illetőnek, nem emlékszem, kinek és mit - ez a tény önmagáért beszél. Lehet, hogy egy ilyen szívvel-lélekkel kiötlött ajándékhoz is megfelelő ember kell. Ő, aki férfim. Akinek öröm adni és aki boldog attól, hogy kap és... itt most abbafejezem, mert nem találom a szavakat. Meg reggel korán kell kelnem.
Upd.: 00.53 ----> Korán kellene kelnem. Erről is ti tehettek és a kommentek, de örülök nektek. Nagyon.)
