Soha nem hittem volna, hogy ok-okozati viszony lesz Dörmögő Dömötör és az ő, aki férfimet lebénító harci sérülések között. Az úgy volt, hogy valamelyik agybeteg PR-es kitalálta, ha már Kung Fu Panda, akkor passzoljuk el a hülye közönségnek a raktáron rohadó Dörmögő Dömötöröket, tökmindegy, hogy a filmben ippeg panda izmozik, Dörmögőék Dömtöre meg mezei barna medve, tojunk rá, a medve az medve, mindkettő nagy és büdös, hol itt a probléma, kérem szépen. Érdekes módon a jegyvásárlásnál előttünk szteppelő nagymama-unoka duó és a mögöttünk sorjázó tinibrancs kimaradt a jóból, ez van, úgy látszik, csak belőlünk sugárzott az infantilizmus a Dörmögő Dömötör utáni olthatatlan vágy. Miközben gyanútlanul kukoricát vételeztünk, ismét lecsapott ránk egy vérszomjas Dörmögő Dömötör aktivista és egy másik példányt nyomott a mancsunkba, biztos látta rajtunk, hogy egyetlen Dörmögő Dömötör nem lesz elég a családba, kell nekünk egy újabb szám, nehogy összevesszünk a Dörmögő Dömötör rejtvényeken. Ami engem illet, jobban örültem volna néminemű hűtőmágnesnek vagy plüssfigurának, de azt csak a kisebbek kaptak, fájt is a szívem nagyon, de snassz lett volna kicsavarni a kicsik kezéből, szóval, hagytam, hadd vigyék a cuccost. Mozi után B.-éknél kötöttünk ki, hogy a Dörmögő Dömötöröket lepasszoljuk a gyerkőcöknek, hja, az az áldott jó szívünk, az - vitt minket a rózsaágyásba. Ugyanis ott landolt a kisebbik manó hatodikról kizuhanó párnája. Itt kellett volna hagyatt-homlok hazamenekülni, a Sors azonban nem így akarta - bár a hanyatt és a homlok majdnem meglett. Szóval, kisebbik manó integetés közben kihajította a párnát, hogy még ne kelljen aludni menniük. Igazi stratéga a gyerek, pedig még csak három lesz. Ő, aki férfim rettenthetetlen hősként bevette magát a rózsaágyásba, az álszuicid kispárnát semmi perc alatt kiszabadította a tövisek közül, saját vére árán. Filóztam azon, hogy visszaküldöm a rózsákhoz, keresztbe is húzzon már magára néhány csíkot és akkor gond nélkül amőbázhatunk, de mire ő, aki férfim megküzdött a bozótossal, leért a két manó és B., mondván, hazakísérnek minket, a csíkozás így tárgytalanná vált. Ő, aki férfim ehelyett úgy gondolta, csak és kizárólag alkoholos befolyásoltság alatt érdemes kergetőzni a nagyobbik manóval, s lőn is kergetőzés a sötétben, majd oltári nagy taknyolás, betonon, két méteres csúszással, talán még füstölt-szikrázott is, a féknyomok mindenesetre még ma is kiválóan látszanak, holnap koszorút viszünk a háborús színtérre. Az alkoholnak hála nem rémültem halálra ő, aki férfim földi maradványai láttán, lájtosan elröhögcséltem a húscafatokon. Csak ma tudatosult bennem, hogy ő, aki férfimnek nincs tenyere, nincs térde, nincs oldala, sebei pedig köbö három hét alatt jönnek rendbe, ergo addig én mosogatok - rögvest arcomra is fagyott a vigyor. Szerencsére a gyógyszex működik, leteszteltük, mert első a beteg és az ápoló érdeke, bár az tény, szerelmezésünk közben még soha ennyiszer nem hangzott el az "Áááá, vigyázz, a sebem!" és az "Ó, elfelejtettem, hogy ott a sebed, ne haragudj!" formula.

Azért az igen aranyos volt, amikor a két manó először kistányérnyi szemekkel lesett földön agonizáló ő, aki férfimre, majd homlokráncolva, nagy komolyan közölték vele: "Szandálban nem szabad futni, anya is mondta". Naja, most már ezt is tudjuk. Sőt, becsípve sem.

P.S.: Örs környékén perpill nem kapható Betadine oldat, géz, leukoplaszt, sebhintőpor. Gondoltam, szólok. Bocs.