A tekintélyes mennyiségű pattogatott kukoricától bantunégeres (értsd: szopósra duzzadt) szám lett, kimarta a só, ja. Egyébként érdekes, ez a fajta látszatplasztika csak plázás mozizás alkalmával fenyeget, ott valamiért nem tudok ellenállni a popcornmajszolásnak, olyan a környezet, érted, bunkó módon rágcsálok filmezés közben, bár arra vigyázok, hogy ne zörögjek a zacskóval, a szívószállal sem szörcsögök, sőt köpőcsövezni sem szoktam. Mondjuk, amikor nagy a csend, feszült a figyelem, se pissz, se mocc, mert a mozivásznon x pont akkor sírja tele y ingvállát és vall neki örök szerelmet, na, akkor viszont egyáltalán nem rágok, pár percig áll a számban a kukorica, mert attól félek, abban a bazimély csendben meghallja a teremfelügyelő, hogy én haraptam szét egy ropogós, dagi kukoricát, szemembe világít a zseblámpájával, csak úgy vakít a fénycsóva, bele a retinába, mint a filmekben vallatásnál, és megbélyegző-fagyos hangon odaszól nekem, hogy P sor 18, hagyja el a termet. Jó, nem, de mi van, ha mégis. Szóval, kizárólag alapzajnál jár a szám, így korrekt.  

P.S.: Pölö a Művészben soha nem kajálok - ezzel azért egy pszichomókus már tudna kezdeni valamit, hüm.