Á. szerint nem kellene ráncolnom a homlokomat, abba kellene hagynom a fintorgást is, a pofavágás meg egyenesen tiltólistás, mert huszonöt fölött könnyebben mélyülnek a barázdák, érted, szinte berágják magukat a bőrödbe, én viszont csokitorta-fagyi kombó után sem tudom kisimult fejjel megemészteni a tényt, hogy egy docens képtelen helyesírási hiba nélkül televésni hat darab A4-es oldalt - az értékes tartalomra vagy a velős mondanivalóra perpill nem vesztegetnék szót, mert olyanja nem volt az agyérgörcsöt és heves bazmegelést kiváltó dokumentációnak, megint feleslegesen gyilkoltak le egy fát, ez van.
Tanárként elit gimnáziumi kollégák vettek körül, nem észleltem zavart az erőben: Hibátlanul írtak táblára, naplóba, ellenőrzőbe. Még a tesi és a kézműves tanár is, képzeld. Persze mindez lehet véletlen is. Jelenlegi munkámnak köszönhetően "mezei" középiskolai tanárarcokkal és egyetemi-főiskolai oktatókkal vagyok napi kapcsolatban, harminc-hatvan közötti korosztály vidékről és Budapestről... és igen gyakran égnek áll a hajam tőlük... és igen gyakran kiosztanám őket... és igen gyakran szégyellem magam miattuk. Most hagyjuk a módszertannal, neveléssel kapcsolatos bicskanyitogató kérdéseket, abba se menjünk bele, hogy sokuk nem képes egy egyszerű szöveg megfelelő értelmezésére-megfogalmazására, tekintsünk el attól, hogy számos tanárnak fogalma sincs a hivatalos kapcsolattartás (értsd: telefon, levél, e-mail) alapvető szabályairól, formuláiról, ja, ignoráljuk sok-sok nyelvtanár siralmas nyelvtudását is, koncentráljunk inkább egy apróságra: a helyesírásra. Valamiért az a fixa ideám, hogy a tanár és a helyesírás összetartozik - tanár, ergo helyesen ír, hétköznapi szavakat mindenféleképpen. Ez biztos valami betegség lehet nálam, de rögvest az egekbe szökik a vérnyomásom, ha egy tanár a forradalom eszmélyéről vagy kúltúrális hatásról ír, plusz nem használ vesszőket, nem ismeri a bekezdést, tagolást, kiemelést. Pláne akkor, ha docens, aki ráadásul előadást tart, publikál és egyebek. Azt gondolom, hogy a tanár nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy helyesírási hibáktól hemzsegő írott anyagot ad ki a kezei közül, mert ez kőkemény gyalázat. Szégyen.
Szeretem, ha a nemtanár is figyelmet fordít a helyesírásra. Nem lehet mindig minden szó tökéletes, nem is ez a lényeg, de a legalapvetőbb dolgokkal igenis legyen tisztában az, aki írásra vetemedik. Anno a társkeresőn két nap alatt kapott száz levelet igen könnyű volt szelektálnom: A helyesírási hibák tömkelegét tartalmazó epekedő-ismerkedő levél gazdája állatmód elvesztette minden esélyét, a jóképűnek sem volt kegyelem, miért lett volna. Ez nem sznobizmus. A helyesírás információt hordoz: Pikk-pakk kiderül, mennyire vagy igényes önmagaddal szemben. Nyilván képzettség szempontjából is besorolható az illető, bár azért ez annyira nem tutifix, adódhatnak meglepetések. Olyan mindenesetre nincs, hogy a pasi/nő helyes, okos, humoros, intelligens, jószívű, kedves, aranyos sötöbö, szóval, minden stimmel, minden olyan, ahogy a nagykönyvben megírták, kizárólag egyetlen hibája van - nem tud helyesen írni. Nincs ilyen nő/pasi.
Hideg ráz azoktól az emberektől is, akik írásképtelenségüket diszlexiával-diszgráfiával akarják szentesíteni, még a mellüket is verik hozzá, hogy ők bezony diszlexiások-diszgráfiások, ez a nagy helyzet, hűűűű, szegények, sajnáljuk őket. Fenét. Ha valakinek elege van abból, hogy képtelen normálisan kitölteni egy egyszerű formanyomtatványt vagy hibátlanul leírni egy mondatot, az áldoz a fejlesztésére, tesz azért, hogy jobb legyen, mert a beletörődés igénytelenség, bár nyilván egyszerűbb kifogásokat találni, áldozatként tetszelegni, mint pölö újra megtanulni írni-olvasni. Megjegyzem, sokszor a szülők is sárosak a stagnálásban. Emlékszem, az egyik érettségi előtt álló diákom szülei elintézték, hogy a srácnak ne kelljen írásbeliznie, csak és kizárólag szóban vizsgázzon, érted, a t. szülők tizenkét év alatt nem abba fektettek energiát, hogy megoldják a gyerekük jövőjét, életminőségét veszettül befolyásoló problémát, nem, még véletlenül sem, helyette elkenték a dolgot és az egyszerűbb utat választották.
A helyesírás nem kiváltság, még véletlenül sem az.
P.S.: Képes vagyok felbosszantani magam egy ostoba és a helyesírást hírből sem ismerő docens miatt, őrület.
