Talán szerda este jött el a game over, amikor a miskolci pályaudvar egyik hideg-mocskos padján, a fél hetes IC-re várva, fáradtan, éhesen, szívhangok nélkül, üresen, mint az elhagyott csigaház, a sós perec utolsó morzsáit majszolva kuncogni kezdtem csak úgy halkan, magamban, fülig érő szájjal, mert akkor láttam először olyat, hogy InterPici és ezt nagyon viccesnek találtam, én, a BKV-val szimbiótáló budapesti dzsungelszökevény, tudod, a szót, mint olyat. A marcona kommandósok feketéllő csoportja láttán azért kicsinyt megriadtam, abba is hagytam a kuncorászást, szinte vigyázzállásban szálltam fel a vonatra, eleinte meg sem mertem mukkanni, csak később engedtem fel, ismeretlen útitársammal visszafogott csevejbe fojtottuk a rosszérzésünket, teljesen úgy, mint a Bécs-Budapest szakaszon egy másik idegennel, pedig az IC neve is vicces volt, game over lebegésben mindenféleképpen, vércsirke, érted, és ha legközelebb választani kell, akkor inkább még egy Kecskemét busszal, még egy Sopron és Veszprém autóval. Végre péntek este van, halleluja.

P.S.: Tulajdonképpen csak annyit akartam felvésni, hogy holtfáradtra hajszoltam magam, perpill nálam jobban senki nem várja a nyugdíjazását, ja, és preventív okok miatt zártam blogot - melóztam és aludtam helyette. Ne is mondd, szerintem is előrelátó és acélos idegzetű lúzer vagyok.