Én sem úsztam meg, pedig nagyon reméltem, hogy legalább október végéig nem látok csokimikulást, úgy látszik, nem ez a karmám. Mondjuk, Rommel szeptember 29-én lőtt képéből sejthettem volna, hogy nem sokáig várat magára eme gyászos nap. A januári kirakatokban pózoló húsvéti nyulaktól és bárányoktól is agyérgörcsöt kapok. Tudom, mindez kőkemény biznisz és nem arról szól a fáma, hogy a boltosok rosszul tanulták meg a karácsonyi ünnepkör jeles napjait és biztos igény is van rá, hiszen pölö december harmadikán már sehol nem kapok majd épkézláb csokimikulást, csak olyat, aminek letörték a fejét vagy behorpasztották a hasát. (Nem vagyok hajlandó hónapokkal előre bevásárolni, nemésnemésnem.)