Még nyáron jártam a Libriben, unokaöcsémnek akartam Thomas könyvet vadászni, ez a legújabb őrület a térdig-combközépig érő generáció körében, bár Thomas és barátai annyira helyes figurák, hogyha épp nem matchboxokat gurítunk vagy épp nem Balut, a kék plüssmedvét ölelgetjük-dobálgatjuk vagy épp nem állatkerteset játszunk, akkor az aprólékokkal együtt én is teljes átéléssel tologatom a vonatos társaságot, hason fekve, a nappali közepén, naná, voltam már Thomas, Arthur, Bertie, Dennis, Elizabeth, Emily, szóval, ez az igazi szerepjáték, nem a World of Warcraft. Miután begyűjtöttem a Thomas könyvet, nem bírtam megállni, hogy ne nézzek szét a Libriben, a magamfajta könyvbuzi számára A Könyvesbolt (meg Az Antikvárium, meg A Könyvtár) maga a Kánaán, önfeledten olvasgattam, szagolgattam, tapogattam (a könyveket, ofkorsz) és közben megpróbáltam memorizálni a három kiszemelt és a gondolatban egyre bővülő szülinapi-karácsonyi listára felvésett könyv címét, tollat és papírt direkt nem vittem magammal, hátha így kevésbé csábulok el, ha pedig mégis, hazafelé simán elfelejtem a "must have" kategóriába sorolt kincseket, persze, ez a trükk sem jött be, agyamba égett a három könyvcím, mondjuk, azért biztos, ami fix alapon hazáig mantráztam, hogy nőkpagodájaáldottgyermekféltestvérek, nőkpagodájaáldottgyermekféltestvérek, nőkpagodájaáldottgyermekféltestvérek, a lakásba berobbanva pedig egyből az íróasztalon landoltam és papírfecnire véstem a címeket.
Igazán csak két dolog zavart: A történet nem úgy zárul, ahogy kellene, kicsit illogikus, izgatottan vártam, hogy na, majd most jön A Befejezés, ez azonban elmaradt, ami nem baj, elfogadható, nem von le a regény értékéből, csak a legutolsó mondat után egy bazinagy kérdőjel vibrál a fejemben, mert szerintem nincs vége, nem ott van vége, ahol, és legszívesebben megkocogtatnám Ullmann vállát, hogy bocs, ha ráérsz egy percre, húzódjunk ide félre és mondd el, mi a vége. A másik zavaró tényező a borító fülszövege. Nem tudom, ki írta, az viszont fix, hogy a könyvet nem olvasta vagy nem értette vagy nem jól súlyozta az eseményeket-szereplőket. Lehetett volna írni az apáról, a három lányáról, a megdöbbentő gyermeki-kamasz kegyetlenségről, az elfogadásról-befogadásról, a kitaszításról, az önfeladásról, bármelyiket is választja a t. fülszövegíró, sokkal közelebb járt volna ahhoz, amiről valójában szól a könyv. Még szerencse, hogy belelapoztam, ott, a Libriben.
