A szöszről eszembe jutott az óvodai bolyhos takaróm, az egyik oldala világoskék volt, a másik halványrózsaszín, és amikor annak ellenére ott kellett feküdni az ágyban, hogy nem voltam álmos, elkezdtem tépdesni a takarószöszöket, szép apránként, kék, rózsaszín, kék, rózsaszín... és pihepuha szöszgombócot gyúrtam belőlük. Korán kezdtem a lázadást, na.
Csibike "Hogyan éljük túl az óvodai terrort?" c. visszaemlékezését olvashatták. Köszönöm a figyelmet.
P.S.: Nem rémlik, hány ovis takarót szösztelenítettem.