A zsidótojás valóban veszedelmesen jó, Polcz Alaine helyesen írta a szakácskönyvében , pedig nincs benne semmi extra: Keményre főztem négy tojást, miután kihűltek a nyakukba zúdított hideg vízben, megpuccantottam és félbevágtam őket. A kioperált tojássárgákat jól széttrancsíroztam a tojásfejű tojástrancsírozómmal, hozzáadtam az ő, aki férfim által megpucolt és apróra kockázott fél vöröshagymát, sóztam-borsoztam, majd annyi vajat kavirnyáltam az egészhez, hogy kenhető masszává lényegüljön át. Végezetül jól beleforgattam a felaprított tojásfehérjéket. Az így világra jött tojáskrém jellemzője, hogy eszméletlenül finom és eszméletlenül gyorsan elfogy - ráadásul kiválóan pótolja az átszerelemezett reggel-délelőtt során elvesztett energiát. Ja, kellemesen csípős paprikával bolondítottuk. (Nem a szexet, a tojáskrémet.)
A délelőtt emelkedett pillanatai között kell még megemlítenem a finoman cirógató napsütést és az afrikásra dizájnolt kontúrmatricás-üvegfestékes mécsestartómat, ez utóbbi elkészülésében hajszárítóm szerzett elévülhetetlen érdemeket, köszönöm, hajszárító, köszönöm. (Zsiráfok és elefántok szteppelnek a naplementében vagy valami ilyesmi. Katt ide , ha nagyban.)