Ő, aki férfim hétfő este szárnyon ragadott és elvitt a kedvenc éttermünkbe, romantikázni, mert nekünk ott mindig nagyon jó és mindig nagyon finom. Ettünk L'Oréal halászlevet (mert megérdemeljük, érted), már megint halászlevet, egyszerűen nem lehet betelni azzal a csészényi adaggal, amit kihoznak, kicsit sem elég, csak vágyakozást szül, tíz-tizenöt kanálnyi az egész, a húszliteres kiszerelés meg valamiért nem dívik a vendéglátásban, pedig elfogyna, szóval, nálunk az utóbbi két-három hónapban a kiskakukkos halászlé a sláger, megunhatatlan, el nem tudom mondani, mennyire isteni - gyönyörű a színe, zamatos, csípős, tele omlós harcsahússal. A vanília fagyival kísért rétes nem is tudta überelni, bár azért zokszó nélkül lecsúszott.

Tudom, perverz, de most úúúgy ennék egy kis (?) halászlé-vaníliafagyisrétes kombót. Reggelire, ofkorsz.