Kérem szépen, az a nagy helyzet, hogy mostanában mintegy kényszermozizunk, ő, aki férfim meg én, ugyanis a múlt héten rádöbbentünk, hogy a T.C. utalványunkat kizárólag ebben az évben lehet felhasználni, az általam kilencesnek hitt nyolcas minden kétséget kizáróan nyolcas, a dög a huszadik vizslató pillantásom után sem kunkorodott-csavarodott át kilencesbe, ergo tutifix, hogy ezen év utolsó napjáig érvényes az utalvány, így egy ideig kötelező jelleggel járunk moziba, hehe. (Sajnáljatok.) Nem mintha amúgy nem lennénk filmbuzik. Az elmúlt néhány napban a Hazugságok hálója és a Kaméleon került terítékre - ajánlom mindkettőt. DiCaprio egyre jobb színész, Russell Crowe kicsit sem hajaz Maximusra, van sodrása a filmnek, bár itt-ott durván véres, egyes jeleneteknél gyenge nő módjára el is takartam a szememet és csak az ujjaim között kukucskáltam ki, így tompítva a nagytotál brutállátványt, a Goda Krisztina rendezte film meg kimondottan jó, ütött, ráadásul ott még a szememet sem kellett eltakarni, viszont majdnem kiszáradtam, egyszerűen elfelejtettem inni a pörgő események közepette. (Egyébként a Russell engem mindig a Rüssel szóra emlékeztet, ami ormányt jelent ékes német nyelven és ezen jót szoktam kuncogni, mert vizuális típus vagyok, de ez az én egyéni szocproblémám, szóra sem érdemes.)

P.S.: Nagy boldogság, ha Ticket Culture utalvány áll a házhoz, még nagyobb boldogság, ha csak úgy, szeretetből, család által, tőlük nekünk, szívmelengető érzés - még mindig kár, hogy nem lehet könyvre költeni.