Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor a kozmetikusom kedvesen mosolyogva közölte velem, hogy na, most szépen pofázmányomra keni a hiperszupermegatuti kencét, nagggyon szeretik a vendégek, nesze nektek elhalt hámsejtek, lesz itt olyan vérpezsdítés-arcrózsásítás-hámlasztás, hogy ihaj, és ne aggódjak, ha csíp kicsit, ez természetes, gyümölcssav a kence lelke, direkt ilyen. Nem a kozmetikus kedves mosolya volt gyanús, inkább maga az a halvány, kozmetikusokkal és kencékkel teli múltam homályából felsejlő derengés, mintha már lett volna közöm egy ilyesfajta hiperszupermegatuti kencéhez és valóban vérpezsdít-rózsásít-hámlaszt, de nem kicsit csíp, hanem állatmód mar és éget, már-már lángol a fejem, közben literszám csordul ki a könnyem, az arcomat meg legszívesebben letépném és hosszú órákra a hideg víz alá tartanám. Könnyelmű hangulatban lehettem, mert rossz érzésemet nemes egyszerűséggel elhessentettem, meggyőztem magam arról, hogyha valóban nagyon csípne a cucc, biztos szólna a kozmetikus. A trutyi felkenése és a szépítészcsaj "Csíp egy kicsit, ugye?" kérdése után négy perccel kénytelen voltam rádöbbenni, hogy bzmg, balfék csirke, ez AZ a krém, gratulálok, profin megszívtad. Csak bólogatni tudtam, jaja, csíp, egy kicsit, cirka annyira, hogy simán bevethető vallatáshoz, a csupasz villanykörte és az ujjtörés már a múlté, ez a kence milliószor hatásosabb, a 220-nál is megrázóbb. Vérvörös fejjel igyekeztem egyszer s mindenkorra megjegyzeni, hogy mielőtt szépítkezés fedőnév alatt bármilyen "kicsit csípős" masszát kennének a fejemre, ne felejtsem el definiáltatni a "kicsit csípős" fogalmát, mert meglehet, nálam az kimeríti a "a húst is lemarja a csontodról" kategóriát. (Megjegyzem, utált anyósoknak kiváló szülinapi ajándék.) Mivel a trutykó valóban hatékonyan szénné égeti a fejedet és mert vannak mazochista elhajlásaim, kozmetikusom biztatására hoztam haza egy adagot ebből a vegyi fegyverből... és fel is kentem. Ő, aki férfim nem egy megszeppenős típus, ráadásul sok mindent meg- és túlélt mellettem, égő-izzó fejem láttán azonban első körben csak bátortalanul pislogott egyet, második körben kinyögte, hogy "Ó.", harmadjára pedig megkérdezte, mi ez rajtam. Szerettem volna neki elmondani, hogy tudom, ebben a kiszerelésben cirka annyira vagyok bájos, mint Freddy Kruger és abban is biztos vagyok, hogy bármelyik depresszióra fogékony katicabogár eret vágna magán gyönyörű pirosságom láttán, de no problemo, negyven perc múlva már pihepuha újjászületett arcbőrt simogathat, persze csak akkor, ha marad olyanom, a számat azonban képtelen voltam szóra nyitni - a kence maszkszerűen rászáradt az orczázmányomra, olyan volt, mintha a sokadik botoxinjekciót szúrták volna a fejembe. Ő, aki férfimnek óvatosan elgargarizáltam, illetve elactivityztem, hogy pisszenni sem tudok a kencétől, ergo negyven percnyi csenddel áldották meg az égiek, élvezze ki, utána viszont szívesen elmesélem a csodamassza és a naiv csirke történetét. Ennyiben maradtunk. (Megpróbált nem röhögni rajtam, de nagyon szarul csinálta, cirka fél percig bírta.)