Perpill bucira dagadt bal pofával nyüszögök itthon, ábrázatom láttán a hörcsögtársadalom szó nélkül befogadna, a korrekt elvegyüléshez szükséges XL-es pofazacskóméretet gond nélkül produkálom. Tegnap még csak fájdogált az egyik felszínre kívánkozó bölcsességfogkezdeményem, éjszaka viszont úgy bedurrant a dög, hogy a fél arcom nonstop zsibbad a fájdalomtól, cirka ilyen érzés lehet, amikor egy csámpás elefánt rúg fejbe. Azt hiszem, a Nagy Manitu égi bennfentesei közül kiszimatolta valaki, hogy a lányokkal ma este karaoke bárba készültünk, és rögvest elhatározta, megvédi az emberiség célszórakozóhelyen összegyűlt részét vidám csapatunktól, egészen konkrétan a környezetszennyezésre maximálisan alkalmas énekhangom kieresztésétől. A t. égi bennfentesnek ezúton jelezném, hogy legközelebb nem kell így kicseszni velem, értek én a szép szóból is, sugallja egyszerűen azt, hogy csibike, inkább ne énekelj, plíz, várjunk még néhány évet a világvégével, minek így elkapkodni, és akkor csibike a sugallatnak engedelmeskedve önkritikát gyakorol és nem énekel és kész.

Azért egyébként még bosszút állok, hogy semmit nem tudok a számba venni, ufff.