Nem vagyok névnapozós hangulatban, mondtam a finoman-kedvesen érdeklődőknek, hagyjuk a fenébe, majd, egyszer, ha, nekem most nem fontos, most nem, idén el is felejthetjük, mert úgy érzem, semminek sem tudnék örülni, suttogtam én, ők viszont nem hagyták a fenébe, mások sem, az elmúlt napokban sorra kaptam az sms-t, mélt, puszit-csókot, ajándékot, sütit, főnökös-kollégás köszöntést és egyéb aranyosságot, és kiderült, tévedtem, örülök, tudok örülni, annak a leginkább, hogy gondolnak-gondoltok rám - így is, most is. Köszönöm.