Az évek előrehaladtával úton-útfélen egyre fiatalabbnak néznek a valós koromnál, ami nem baj, piciny szívem repes az örömtől, hogy egyelőre plasztika helyett pölö mosogatófiúragépre költhetem a pénzemet. Legutóbb kedvenc kollégáim tippelték be a huszonöt-huszonhat évet, ez a szám már három évvel ezelőtt is nagy sláger volt, wow. Annyira azért nem vagyok naiv, hogy azt gondoljam, egy pillanatot sem öregedtem az elmúlt években, inkább ő, aki férfimnek és az Ilcsi-féle szemránckrémemnek emelek oltárt, úgy látszik, szuperhatékony mindkettő, persze, azon el kellene merengenem, vajh az öt-hat év mínusz nem annak köszönhető-é, hogy a komoly és megfontolt és felnőtt nőt max. csak nyomokban tartalmazza a szervezetem.

P.S.: A szomszédos suli udvarán nagy a sürgés-forgás, bográcsozáshoz készülődnek a tanárok és a diákok, messzire száll a kolbász- és hagymaillat. A nyálnyelés kellős közepette igen nagyon sajnálom, hogy a t. külvilág nem 15-16 évvel néz fiatalabbnak, mert akkor belóghatnánk kis óvatosan, a kenyérkém meg én.