Miután nem egyszer átéltem azt a traumát, hogy a galuskaszaggathatnék sunyin rám támadt csak úgy a semmiből, én meg ott álltam a konyha kellős közepén kiszolgáltatottan, galuskaszaggató bizbaszok nélkül, úgy döntöttem, hiába vagyok annyira kreatív, hogy dinamikus fakanálasszisztencia segedelmével lyukacsos krumplitörőn küldöm át a cuccost, félreteszem extrém hajlamaimat és besorolok a hétköznapi konyhatündérek közé, ergo határozottan bementem a legközelebbi boltba, határozottan leemeltem a polcról a hivatalos galuskaszaggatófelszerelést, határozottan kifizettem és határozottan hazahoztam a szerzeményt. A csilivili szaggatófelszerelés beszerzése óta természetesen még véletlenül sem jelent meg horizontomon a galuskaszaggathatnék és már épp elszontyolódtam volna, hogy nem próbálhatom ki a játékszert, amikor is hirtelen felbukkant a sajtreszelhetnék. Az úgy volt, hogy sajtos-tejfölös sült húst akartam rittyenteni és a "Na, akkor most lereszeljük a sajtot!" c. periódusban hirtelen megakadtam, ugyanis nincs sajtreszelőm, ami volt, azt kidobtam, mert egyrészt berozsdásodott, másrészt ő, aki férfim kőkemény fogásától összenyomorodott, mint amatőr Terminátor a prés alatt, ezért szépen kidobtam eme rozsdás és csálé reszelőeszközt. A tepsi fölött megejtett hosszas merengés után oda lyukadtam ki, hogy a sajtos-tejfölös sült hús igen hülyén néz ki reszelt sajt nélkül, ráadásul szépérzékem fájdalmasan felvinnyogott arra az eshetőségre, hogy a trappista akár egészben, akár durva darabokra sarabolva landoljon a tejfölös trutyival leöntött sült húson, sajtot meg hámozzon az, akinek acélból vannak az idegei, ezért lementem a boltba és vettem egy sajtreszelőt kreatív énemhez fordultam segítségért, aki önelégülten vigyorogva a parlagon heverő galuskaszaggatóra mutogatott. S lőn, csoda történt, a galuskásbizbasz recés háta tökéletesen alkalmas sajtreszelésre.

Már csak azt nem tudom, hogyha jövő héten nagy elvetemültségemben veszek egy sajtreszelőt, vajh mire fogom használni.