(#162)

Senki ne gondoljon semmi rosszra, nem szúrtam le szegény elefántot. Füstölőpálcika-tartóként funkcionál és mihelyt megkaptam anno, rögtön kipróbáltam. Hámámeméne. Fahéjas füstölőpálcikát tettem bele, egyiptomi szerzemény – akkor először... de lehet, nem utoljára. Szóval, amíg le nem égett, nem volt semmi gond. Miközben füstölgött a dög, egy ideig gondtalanul cseteltem, az idő múlásával azonban egyre érdekesebben kommunikáltam, hogy a nonstop vigyorgásról-röhögcsélésről ne is beszéljek. Bármit pötyögtek be a cseten, rendkívül viccesnek találtam, még egy sima „Szia!” is oltári nagy poénnak tűnt. Legnagyobb meglepetésemre gondot okozott a billentyűzet megfelelő kezelése, a fejfájást és a szédülést már meg sem említem. A meleg miatt dobáltam le magamról a ruhákat (pedig az eksön télen volt) és egyfolytában szomjas voltam.
Nem hallottam még arról, hogy egy sima füstölőtől ennyire „szuperül” érzi magát az ember, de ki tudja, Egyiptomban miből készítik a „sima” füstölőt... meg hogy mit takar náluk a „fahéj”.

Egyik barátnőmnek egy csomag füstölőt ajándékoztam... szantálfásat... szintén Egyiptomból... nem jelentkezik hónapok óta... Ez már dílerségnek számít?

.

.