(#202)
Hááááát... izéééé... az úgy történt, hogy kivételesen nem előre megfontolt szándékkal kerültem csokiközelbe. Najó, bevallom nőiesen, utána már minden mindegy alapon bezúztam a boltba egy kakaóscsigáért... Okéokéoké, látom, valaki elcsicseregte, hogy fagyit is vettem.
Szóval, mivel rettenetes tollas zseni és istennő vagyok egy személyben - nemisértem, ez a Bp. falu miért nem lep meg szülinapomra az életnagyságú szobrommal -, megnyertem egy fogadást és így ölembe pottyant a hőn áhított kindertojási. Illetve pontosítok: ő pottyant a székemre... én meg rá... ergo, kicsit (???) megnyomorítottam szegényt. A vesztes szerepét időlegesen magára vállaló srác felszisszent az eksön láttán (pedig nem is az ő tojására ültem rá), majd időt kért és elment röhögni... Jelentem, én bekönnyeztem. Nem tudom, ki ült már rá kajakra egy kindertojcira, de a benne lévő műanyag bigyó nagyon kemény... hüpp és szipp.
.
.
