(#586)

A gyorstalpaló címe: „Hogyan győzzük meg csibikét, hogy segítsen nekünk a blogdizájn felturbózásában?" (Megtörtént levélváltás alapján rekonstruáltam a folyamatot )

Lépések:
1. Adjunk őcsibeségének frappáns becenevet - kreatív énünk fitogtatása és tollaska jó hangulatának megalapozása végett: "Szzzervussz, Sszárnyass fejvadásssz!"
2. Utaljunk csibike elfoglaltsági mutatójára - ergo nélkülözhetetlenségére: „... rajtam kívül is van dolgod elég, meg olyan magamfajta csökött agyú is lehet elég, aki rajtam kívül igényli még a figyelmedet..."
3. Birizgáljuk tollasrettenet érzékeny lelkének megfelelő húrjait, spec itt az együttérző vonalat: "... meguntam, hogy ilyen gyenge a blog bőre, és ha van kedved, meg időd persze, segíthetnél szerencsétlen énemnek."
4. Biztosítsuk kisz tollasz hobbitkát arról, hogy munkája nem marad jutalom nélkül: "Becsszóra, meghálálom!"
5. Tegyük meg AZ AJÁNLATOT, amire felcsillan tollcsomó szeme és garantáltan nem tud nem-et mondani: "Most leteszem a nagyesküt egy kiló lila tehenes endorfinbombára."
6. Biztosítsuk csibefasírtot szándékunk komolyságáról - csempésszük bele a meglepetés izgalmát is: "Az egyezer grammot tartom, de szabadon választott fajta. Az én ízlésemre kell bíznod magad. Jó, egy epres belefér..."

P.S.: Miles, köszönöm, hogy ennyire aranyos vagy- pöpec blogot csinálok, ígérem. Jahhh, minden kedves olvasónak üzenem: A csoki helyett beérem egy mexikói úttal is, nem vagyok én olyan galád dög, hogy csak és kizárólag csokit fogadjak el