(#620)
Nem tanulok. Úgy szavazok bizalmat az embereknek, hogy nem küzdenek meg érte, nem érdemlik ki. 100 % bizalom jár nekik, alapból. Mondván: Ha még nem adtak rá okot, miért ne bíznék bennük? Lelkesen sétálok bele értékesnek sejlő emberi kapcsolatokba, mert úgy tűnik, megvan a közös hullámhossz, kölcsönös a szimpátia. Örülök neki, mint minden apró örömnek, ami széppé teszi az életemet. A másik hozzáállása alapján elhiszem, hogy ő is örül nekem, hiszen ha nem így lenne, miért tenne úgy, mintha, miért ne mondaná a szemembe, hogy bocs, valójában nem érdekelsz, csak épp unatkoztam, csak ki akartalak pipálni? Ehhh, a fullnaivitás iskolapéldája. Ébresztő, Csirkerózsika, agyadra süt a nap!
