A tegnapi hangszál- és tüdővizitbe némi változatosságot vitt Sápadtarc, aki egyből kiszúrt magának, szerintem nem esett nehezére, én voltam az egyetlen párductestű és meseszép 50 év alatti nőnemű beteg. Lehetett vagy tizenkilenc, esetleg húsz, szegény, biztos órákon át gyakorolta bugyiszaggatónak gondolt nézését, mondjuk, én hirtelen inkább egy kitömött hal dülledt látószervére asszociáltam és igyekeztem rosszalló tekintetet vetni rá, amiben benne volt az is, hogy igen fiatalka vagy, aranybogár, megköszönném, ha másra bandzsítanál, de nem értett a szóból, vagy azt hitte, ez a női nem valójában igen. Nem tudom, hány évesnek gondolt Sápadtarc, talán a szokásos 23-25-nek, a harmincat tuti nem hitte volna el, ő sem, mindenesetre megnyugodtam, továbbra sem kell botox injekciókra kuporgatnom, elég ide a szemránckrémem, és mert jó fej vagyok, elárulom, hogy az Ilcsi-féle csengőlinkás csodát használom, ezek szerint tényleg hat, nemcsak én hiszem azt, hogy nincs ráncom, lassan tinédzserré fiatalít vissza.

A bagzó macska szérumot nyugdíjas éveimre szánom, vésztartaléknak.