Hú, ez szörnyű! De tudom, hogy van ilyen. Nekem két fiam van, de el sem tudom képzelni, hogy kevésbé szeretném, ha lányom lenne. Az ilyen anyát kezeltetni kéne.

NEKEM KÉT LÁNYOM VAN, DE EGYFORMÁN SZERETEM ŐKET. upsz bent ragadt a caps lock %lol%

Aranyhal: Ilyet én is szoktam :D Helyes :))) M: Az a baj, hogy nem egy ilyen anyát ismerek.

hát igen..a lányoknak a mi családunkban is elég rendesen meg kellett küzdeni anyuci szeretetéért.. most idilli a kapcsolatom anyával, szeret, büszke, stb..de nem mindig volt ez így..eleve két kör hátránnyal indultam minden "versenyen" hogy rühelltem ezeket az ostoba játszmákat..de mivel szerintem nincsenek véletlenek, biztos ennek is oka volt..valamiért kellett ez nekem akkor...(csak az a baj, hogy hiába keresek mentségeket én akkor még csak egy gyerek voltam!)Nah mindegy túl vagyok rajta :) de ez a bejegyzés szíven ütött ..

Én totál egyformán szeretem a fiamat és a lányomat. Bár a lányt könnyebb, ő még kicsi, nem tud elfutni, ha meg akarom ölelgetni :) Amúgy a környezetemben van példa arra is, hogy a fiúgyermeket szeretik kevésbé. Szerintem "általánosításnak" semmi értelme.

Én csak nagymamapéldát tudok hozni. Ahol élek, az ilyen betokosodott asszonyoknak csak a fiú gyerek számít/ számított. Édesanyámnak bátyja van. A bátyó mindig nagyobb szeretetet, törődést élvezett. Szó szerint mindent megtettek érte, mert ő fiú. Aztán ez átöröklődött az unokákra is. Nekem is bátyám van. Persze, hogy mama többre tartja. Viszont a másik oldalról, ahol a mamámnak két fiúgyermeke volt, és én voltam az első lányunoka, ott nagy volt az öröm. Ők nem helyi betokosodtak, nem mondhatni, hogy jobban szeretik akármelyikünket, de két fiú után érthető, hogy örültek a lányoknak. Papa mindig elmeséli, hogy mikor megszülettem, futott végig az utcán, közben találkozott valakivel, aki megkérdezte, hogy minek örül annyira. Ő pedig mondta, hogy unokája született. A másik kérdezte, hogy mi a neve... Ő meg csak: "D...D... A fene vigye el, az a lényeg, hogy kislány." :D Ezt mindig elmeséli...

Pista: Általánosított itt valaki? Konkrét esetekről van szó, ezekkel én találkoztam, itt pedig mindenki hozzáteszi a saját véleményét, ennyi. Senki nem kísérelte meg levonni azt a következtetést, hogy az anyák jobban szeretik a fiúgyerekeket. Az eddigi kommentekből épp az látszik, hogy nem általános jelenségről van szó - de ettől engem még zavarhat. Sajnos, a legtöbb gyerek egy bizonyos kor után rosszul tűri az ölelgetést :) Pedig később is szükség lenne rá. Babka: Nem akartam sebet tépni :/ Hány tesód van? Nálunk apuék családjában van férfiimádat, a nők perifériás játékosok, és ez nem is fog változni. A fejem tetejére is állhatok, felmutathatk bármilyen eredményt, semmi nem számít.

Csibém, nincs ezzel baj,szíven ütött, de szeretem ezt a postot is..ott a lelked ebben is és az nagyon szép!:) 1 édestesóm és 2 fél. ebben a generációban unokatesókat is beleszámolva én vagyok az egyetlen lány és a legidősebb...ennek azért rengeteg előnye is volt/ van :)

Enkeli: Ez a dög rendszer lenyelte a kommentemet :/ Aranyos a papád :D Csak azt írtam az előbb, hogy az apai nagyszüleim nálunk is férfiimádók, gyerekkoromban sokáig selejtnek éreztem magam emiatt, de aztán rájöttem, nem ez számít és úgysem fognak megváltozni.

Babka: Nekem pici családom van, egy tesó és semmi unkatestvér, ebből a szempontból irigyellek :) Amit korábban írtál, azért nem, abban nekem is volt részem.

Hmm, köszi csibike. Talán most már tudom, miért érzem/éreztem úgy, hogy anyu nem szeret úgy/annyira... Pedig nincs is testvérem... Így fiu sem, akihez mérni lehetne... :/

Amugy én a két fiam mellé imádnék egy kiscsajszit :D

Nekünk az első lány , a második fiú... Már nagyok, és egy ideje külön is élnek tőlem (elváltam...) de soha nem éreztem se többet, se kevesebbet egyik gyermekem iránt se... Ahogy az anyjuk se... Az ilyen anyát meg kellene mutatni orvosnak, mert sajnálatos dolog, hogy több gyermeket is mer vállalni...

Van ilyen? És ki meri mondani? Nekem fiam van...három....talán legjobban Okoskát szeretem..vagy Picikét....nem, talán mégis nagyfiamat.

Doris: Van, tanár korszakomból is ismerek ilyen szülőt. Szóval, mindegyiket :D Tarkules: És ez így van jól :) Talán lelki-pszichés okai lehetnek egy ilyen kötődésnek, de nem tudom, nem értek hozzá, csak találgatni lehet. Mina: Mi az akadálya egy kislánynak? :))) Beszélgettetek erről anyukáddal?

apa kijelentette, hogy én lány leszek, mert ha nem, akkor nem is tőle vagyok, ő ugyanis lányt csinált és kész. persze a dolog bejött - ennek ellenére állítólag szeretett volna akkor is, ha fiú lettem volna, de sose tudjuk meg. nővéremnek viszont elsőre fia lett, és apa azért viccesen megjegyezte, hogy annak idején ő értett hozzá, hogyan kell rendesen lányt csinálni, nekik meg nem sikerült mégse, de írjuk ezt annak a számlájára, hogy nővérem sose szerette apánkat.

Ez nálam is betalált (sebet azért nem okozott:)) Tud azért lelki defekteket okozni, amikor sok kérdésemre öcsémmel kapcsolatban csak annyi a válasz, hogy mert ő fiú. Mintha pont a gyerek tehetne róla, milyen neműnek született.

csibém! csak a Te kedvedért van virgonc is. %lol%

Aranyhal: Hé, te hétvégézel, nem? :D Mindjárt lesem :)) Susua: Pölö olyasmire gondolsz, hogy ő azért maradhatott ki este, meg azért mehetett ide-oda, mert ő fiú? Nálunk volt ilyen, pedig én vagyok az idősebb :) Mindig az volt az indok, hogy én lány vagyok, engem tuti megerőszakolnak. ac.: Most egy kicsit elszomorodtam...

Azt hiszem, MÁSKÉPP (nem jobban vagy kevésbé) szeretni lehet a különböző nemű gyerekeket, mert talán óhatatlanul másképp óvják a lányt, mint a fiút. És mert talán úgy gondolják, hogy a fiú attól lesz férfi, ha nem úgy kötik meg, mint egy lányt. Az más kérdés, hogy ezt mennyire okosan teszi egy szülő. Nálunk az öcsénk sokkal fiatalabb, így talán ezért is fogadtuk el, hogy ő másfajta bánásmódot (előnyöket és néha sajnos hátrányokat) élvez, mint mi, a lányok. Meg éppen a korkülönbség miatt néha anyáskodós a viszony köztünk, mint testvéri. Nyah, most jól megmagyaráztam, mit is gondolok. :)

Lehet valami a másképpben, bár személyes tapasztalat híján nem tudom, igaz-é :)) Értem én, és azt gondolom, hogy ezek a bánásmódbeli különbségek óhatatlanul kialakulnak, ha a testvérek között sok év van. Öcséd véleményére kíváncsi lennék :D

Érdekes. Éss nemrég mondtam catnek (neki lánya van, nekem 2 fiam) hogy így utlag örülök, hogy fiaim vannak, mert a lánnyal úgy érzem nem tudnék mit kezdeni. De ezeket imádom. Egyformán, de mégis másépp, hisz mindkettőnek másra van szüksége. De ha lányom lenne a szeretetem nem hiszem hogy kevesebb lenne felé. Hisz az ENYÉM!!!!!

Ugyanannyira szeretem, de másképpen. Ás nem csak azért, mert másképp féltem őket, hanem azért, mert teljesen eltérő jelleműek. Nagyfiú tartózkodóbb, Kicsilány bújósabb. Ezt el kell fogadnom.

Épp úgy ahogy a felnőttek, a gyermekek is más és mások, nem szereted jobban, csak máshogyan a jelleme miatt, de éppoly halálosan....majd meglátod:)

cesz: Sejtem, hogy így lesz :))) Csi: De ez természetes is, mert eleve másképp kell velük bánni, viszont a te másképped szerintem nem ugyanaz, mint a postomban szereplő másképp :) Elf: Pontosan :) Ez a kulcs, épp ezért nem értem azt a szülőt, aki anno bevallotta, hogy a fiát jobban szereti, érte mindent megtenne.

Ühümm, jól gondolod :) Az enyém inkább olyan "teidé"-s másképp :)

Sejtettem :D

Számomra elképzelhetetlen, hogy a fiamat jobban szeressem a lányomnál...minden kornak, és minden nem nek meg van a maga szépsége.A fiúcska, aki 5 éves, természetes, hogy többet bújik, de azért mert 5 éves....és most kell ezt "élvezni", mert 11 évesen ez már ciki lesz neki:-))))még nagyobb korában, meg már nem hozzám fog bújni:-))))ugyanakkor 11 évessel (aki lányka), vele meg végtelenségbe menő filozófiai dumálásokat lehet folytatni (megjegyzem,, 5 évesen ugyanennyit bújt:)))

Kutyálkodó: nem biztos hogy ciki lesz. Az én fiaim igencsak lázadozó természetűek, de a nagykörút közepén is, a mai napig is képesek átölelni vagy megpuszilni, és együtt járunk szórakozni (kocsmázni) és nem szégyellik az anyjukat. Csak nevelés és társaság kérdése szerintem. Igaz, büszke is vagyok rá, hogy sosem volt ciki nekik, ha együtt megyünk valahova. Pedig most 20 és 17 évesek. De ezek nem voltak másképp 14 vagy akárhány évesen sem.

Elf: Szuperjó, hogy nálatok így alakult, szerintem ez pont nem jellemző a mai világban :) Sem az ölelés, sem a közös kocsmázás... izé... szórakozás :D A kép alapján nem is gondoltam, hogy ilyen nagy fiaid vannak :))) Kuty: De ez így is van jól :) 11 évessel filozófiai dumálások? Tündériek lehettek :))

igen, volt ilyen is, de nem az volt az indok, hogy én lány vagyok ő meg fiú, hanem csak annyi, hogy ő fiú. Meg ezért nem kellett neki megtanulnia főzni, mosni, vasalni, takarítani, ügyintézni, önállóan élni, kompromisszumokat kötni, stb. Ah csak felhúzom megint magam :P Bár konkrét tapasztalatom nincs, de szerintem is működik az, hogy jobban, hanem máshogy szereted egyik gyerekedet a másiknál, merthát máshogy kell kifejezned, hogy nagyon szereted (az egyik szereti a palacsintát, annak azt adsz,a másik meg a pöttyös ruhát). Vagy ilyesmi. Egyébként szeretném azt hinni, ha egy gyereket nagyon szeretnek és sokat foglalkoznak vele, akkor jó ember lesz. De sajnos láttam ellenpéldát (Elf hozzászólásához kapcsolódóan).

Jájjjj, ezt de utáltam én is, öcsém egy idő után minden házimunkából kihúzta magát, csak én szívtam :D Mármint annak nem lett jó vége, hogy sokat foglalkoztak a gyerekkel és szerették? Lehet, ez az a kérdés, hogy "jól" foglalkoztak-e vele, "jól" szerették-e, de erre tuti nincs szabály.

keress meg iwiwen ha fennvagy, vannak fenn képek :)

Hát ez nem jött be, kidobott vagy 5 oldalt az Elfre. Majd megoldom máshogy a képmutatást :D

Hümmm, töltsd fel magadhoz a képeket és priviben küldd el a linket :)))

Mármint ide, a blogolos képekhez :)