*romantika on*

Vannak esték, amikor a férfi elmegy vadászni pókerezni, a nő meg nagy magányában krokodilkönnyeket hullat hófehér keszkenőjébe kihasználja az alkalmat és belefeledkezik az esedékes nagygenerálba: puhít, vág, radíroz, ken, masszíroz, mozgat, szed, fest, áztat, lazít - illóolajos-gyertyafényes-halkzenés bódulatban. Nem hívja fel a férfit félóránként, esemesekkel sem zaklatja, soha, a hobbi szent és sérthetetlen, oda-vissza az, talán ha leszakadna a karja vagy felgyújtaná a lakást, megeresztene egy röpke hívást. Nincs ellenőrzés, nincs gyanakvás, nincs kéztördelés, bizalom van és őrült vuduzás, hogy a férfi sok-sok drága forintot hozzon haza. Elalvás előtt a nő meglepetést készít, hirtelen jut eszébe, bolondos és őszinte: Begyűjti az ollót és a celluxot, jöhet a jegyzettömb és a toll is, a színes ceruzákról sem feledkezik meg. Vág, ragaszt, pingál - és közben kuncog. Belebizsereg, ha elképzeli a férfi reakcióját: Hazaér hajnalok hajnalán, nyert vagy vesztett... és becsukja az ajtót, egészen halkan, hogy ne ébressze fel az alvó nőt... és meglátja az üzenetet... és elmosolyodik... és melegséget érez a szívében... és lábujjhegyen az ágyhoz lopakodik... és megcsókolja a nőt... és.

*romantika off*

P.S.: Reggel jót röhögnek azon, hogy a nő hamisítatlan bölcsészaggyal készítette el a meglepetést: A jegyzettömb lapjait apró téglalapokra hajtogatta, kivágta, majd pötty cellux segítségével az ajtóra ragasztotta mind a harmincakárhányat, utána egyesével kiszínezte őket. Cirka harminc-negyven perc alatt. A férfi műszakiagy eleve színes post-it-et használt volna... A nő nyelvet nyújt, majd elegánsan megvonja a vállát - legalább kipróbálta a huszonnégydarabos ceruzakészlet minden színét.