Gályahelyi brigádunk lelkesen ünnepli a főnök távollétét szülinapokat-névnapokat, na, nem mindegyiket, csak a sajátjainkat, mily meglepő, ugye, bevett szokás a köszöntés, tudod, amikor a szűkebb körű dolgos kollektíva összedobja a tárcában, farmerzsebben, táska legalján figyelő aprót, hogy meglephesse az ünnepeltet valami csekélységgel, ennek fejében a tehetséges napos s.k. sütivel, a tehetségtelenebbje pedig boltival árasztja el az egybegyűlteket. Persze, ha van olyan rabiga, ahol pölö fagyos-kesernyés hangulatban a gonosz Kriemhild ocsmány módon fúrja a galád Brünhildet, ott nincs ajándék, nincs puszi-puszi, nincs közös sütizés, fagyizás, iszogatás - nyilván. Nálunk most már egész idilli a helyzet, kopp-kopp, bár pöttyet megrémültem, amikor tányérokat kezdtünk venni a t. ünnepelteknek, mondván, a cégnél senki nem birtokol sajátot, tökjó ötlet, ha különbejáratúra pakoljuk a kaját, biztos jobban is csúszik, mármint a kaja, nem a tányér. Rühellem a mosogatást, nem kicsit, sőt, még annál is jobban, gyerekkori trauma lehet, ofkorsz, épp ezért istenesen levert a víz tavaly ősszel, hiszen beleestem a szórásba és tányérkát kaptam szülinapomra. Eme eszközt kizárólag az idétlensége miatt öleltem keblemre: csibesárga és vigyorgó napocskák pöffeszkednek rajta. Azért idén erőst reméltem, még véletlenül sem fosztódik meg monopolhelyzetétől, fene vágyik mélytányérra, a két cucc rendszeres csutakolását már meg sem említem. Félszándékosan leltem az üdvözítő megoldásra: Az elmúlt hónapokban számos barkácsművemet mutattam meg a t. kollégáknak, soha nem lehet tudni, miből-kiből lesz a jövendőbeli vevőkör, így lassan kicombosodott bennük a gondolat, hagyják a rákba a tányérbizniszt, inkább bemerészkednek egy hobbyboltba és valami alkotósizével lepnek meg. S lőn boldogság: Névnapomra nyakláncot kaptam - összerakásával elszüttyöghetek-elszöszmöröghetek egy darabig. Az erőteljesen rávezető magatartást ezennel hatékonynak nyilvánítom.

Azért néha igazán jól jön a pedagógusi véna, lássuk be. Bár nem tudom, honnan ered, egyszerű mezei famíliám van, tanárok, orvosok, ügyvédek nélkül.