Az aluljáróban pattant elém. Állig érő, majdnemkopasz, ropivékony, bő harmincas gizdakan, mellkasig kigombolt ingétől és/vagy foghíjas kihaőnem vigyorától kellett volna elájulnom. Szerinte. Azért biztos, ami fix alapon megpróbált tutira menni:
"Európa legszebb férfiteste", mutatkozott be nékem naivan, kézcsókra kérvén kacsómat.
"Istennő - Európán kívül is", reagáltam bájos mosollyal, elsuhantamban, biccentésre korlátozva az érintkezést.
Zsigerig sokkoltam, láttam rajta. Szinte megsajnáltam, komolyan.
