A tegnapi családi összeröffön pöttyet meglepődtem a jóképű seprű láttán, azt hittem, ő, aki férfim családja valahogy rájött, boszorkány vagyok és utónévnapi ajándékként hasznos járművel lepett meg. Miközben azon tanakodtunk, vajh Nimbusz 2000-es vagy Tűzvillám támaszkodik-é a szilvafának, ambivalens érzések kavarogtak bennem: Az szép és jó, hogy ignorálhatom a BKV-t, ugyanakkor masszív szorongás tört rám a próbarepülésre gondolván, hiszen ajándékosztás előtt betoltam az orcámba néminemű diétásnak nem nevezhető grillezett ezt meg azt (pölö csikkenmellet, libamájat, bélszínt), plusz öntöttem rá néminemű alkoholos ezt meg azt (pölö bort, pezsgőt, vadzöld lónyálat), szóval, sanszos volt, hogy boszorkányos repülésem közben köbö annyira leszek kecses, mint egy piruettező kékbálna. Szerencsére igen hamar kiderült, nincs szükség a nehézbombázó vakrepülés bemutatására, a seprűt ő, aki férfim édesapja kapta - nem repülés, sepregetés céljából.
Óriási kövek zúdultak le piciny szívemről, nagy megkönnyebbülésemben tejszínhabot is nyomtam a fagyimra.
