Úgy tudtam, nem vagyok babonás. Életemben talán egyszer figyeltem a babonákra, az esküvőmön volt rajtam valami kék, régi, új és kölcsönbe kapott cucc, ha jól rémlik ez a paleolitikumban megesett frigy, bár sokat nem segített a hókuszpókusz, ezzel együtt is elcsesztük, szerencsére. Szóval, egészen mostanáig abban a megnyugtató hitben leledzettem, hogy semmi bajom nincs a tizenhármassal, létrával, asztalsarokkal, kiborult sóval és miegyébbel, sőt, az utamat keresztező fekete macskától sem riadok meg. Nos, kénytelen voltam felülvizsgálni az álláspontomat: Amikor egyszerre két darab fekete macska vágott át előttem az úton, azért mélyen legbelül megrebbent bennem valami.