Erről a csinos kis csirkekriplis listáról mostanában a törött könyök dominál, nem lep meg, itt a tél és itt a hó, bal könyök jelezte is szépen, mint morcos kuvasz a postást, beépített meteorológiai műszeremnek évek óta ez a dolga, azon csodálkoznék, ha úgy esne le az első hó, hogy nem látok kéket-zöldet-hupililát a fájdalomtól. Tegnap alig tudtam megemelni a bal karomat, olybá tűnt, mintha valaki veszettül döfködné százas szögekkel a könyökhúsomat, cirka millióval, nem aprózta el, aztán néhányszor azt hittem, le is szakad és félkarú terminátorcsirkeként "Hasta la vista, baby!" felkiáltással inthetek neki búcsút - természetesen a másik kezemmel. Köbö kilenc éve tört el az egyik hevesebb kézilabda meccsen, szerintem már itt lenne az ideje, hogy kevésbé fájjon, sőt, egyáltalán ne fájjon, hójelző törött könyök azonban magasról szarik az elképzeléseimre. Mindegy, legalább a fazongyanta, F. rusnya táskája és a csípős paprika mellett ez is egyre magasabbra tolja a fájdalomküszöbömet.
Megható, milyen jól meg tudom vigasztalni magam.
