J., aki nő és aki szeret öltözködni, ráadásul szépen öltözködni, felcsillanó szemekkel és elismerő hangon jegyezte meg, hogy milyen trendi vagyok a lila felsőmben, a lila sálamban, a lila nyakláncomban és a lila sminkemben, érted, trendi, én, haha, én, aki nő és aki hideglelést kap bármiféle trend követésétől és aki csak akkor szereti a ruhaboltokat, ha azok nélkülözik a megvadult nőnemű tömeget és a seggbunkó eladókat, meg szerintem a lila smink is túlzás, nem a lila, hanem az, hogy lesminkezte a két vonalnyi szemhéjceruzát, meg a néhány húzásnyi szempillaspirált, meg a nyalatnyi szájfényt. Fene gondolta, hogy idén a lila a menő, én csak élek-halok érte cirka két éve, akkor fűztem a lila nyakbavalót, korábban nem igazán szimpatizáltunk egymással, a lila meg én, úgy látszik, 2008-ban zsigerből trendi vagyok, ha jó szériát fogok ki, talán még 2009-ben is, cöcc, ilyen se voltam még soha, egyszer ezen is túl kell esni. Mondjuk, nem fáj, legyen. Azzal sem voltam eddig tisztában, hogy sminkszerűen tudok pingálni, ezek szerint csak csörgedezik némi Picasso-vér az ereimben - ezentúl szólítsatok Pablónak...

P.S.: ... vagy lila ruhás nőnek, Szinyei Merse után szabadon. Megjegyzem, ugyan tehénvonások hiányában, de némi epres és karamellás és epres és mazsolás-mogyorós és epres és marcipános és epres csokimanna fejében Milka reklámnak is szívesen felcsapok. (Remélem, legalább egy Milka marketinges olvassa a blogomat, kihagyhatatlan ajánlat, szerintem. Lila körömlakkom is van ám. Na?)