Elizabeth Gilbert önéletrajzi könyve nálam ösztönösen a Love, Eat, Pray címen fut, hiába no, más a fontossági sorrendem, ez áll a számra, bár a pray, mint olyan, nem része az életemnek. Az Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love) összességében olyan, mint egy bögre kellemesen meleg narancsos-fahéjas tea - jólesik, amíg ki nem hűl. Egyrészt a címén lelkesedtem fel, gondolván, ami szexről szerelemről és kajáról szól, rossz nem lehet, másrészt vonz az útkeresés, mint örök emberi próbatétel, érdekel, mások hogy találják meg és fedezik fel valódi énjüket, honnan merítenek erőt önmaguk megismeréséhez, milyen démonokkal kell megküzdeniük és hasonló nyalánkságok.
Jó dolog, ha annyi pénzed van, mint Elizabethnek és megteheted, hogy Olaszországban, Indiában és Balin keresd a saját utadat, jó dolog hónapokig élni ezeken a helyeken, csak magaddal foglalkozol válás után, gyerek nélkül, kizárólag olyasmibe fogsz, amihez kedved van, pölö ha napokon keresztül kétpofára nyalod a gelatót Rómában, akkor napokon keresztül kétpofára nyalod anélkül, hogy bárki baszogatna emiatt, hiszen nem kell sem mással, sem a holnappal törődnöd, sőt, egy éved van arra, hogy megfejtsd a lelkedet, kitaláld, ki vagy és mit akarsz, hol tartasz és hogyan tovább. Kőkemény luxus, nem? Így, ilyen körülmények között nem nehéz, azt gondolom. Szerintem az a nem semmi, amikor a nő-férfi a szürke hétköznapokokban, gyilkos mókuskerekezés közben, család és meló mellett, feladatok és kötelességek és elvárások terhe alatt rakja rendbe a saját lelkét, céljait, álmait, amikor baromira nem optimális helyzetben csak lépésről lépésre tud haladni és az eredményre akár hónapokat is várni kell, amikor ár ellen úszik a saját boldogsága érdekében.
Az Ízek, imák, szerelmek három szakaszából az első, Olaszország a legszórakoztatóbb, legerőteljesebb, legmélyebb. (Igen, ez a rész szól a kajálásról - meg a pasikról.) Az Indiában meditációval töltött időszak érdekes is lehetne, de nem az, lerontja a rétestészta jelleg, plusz aki nem megszállottan érdeklődik a spirituális dolgok iránt, csak olyan lájtosan-szőrmentén, mint én, azt köbö annyira köti le ez a rosszul megírt rész, mint Mike Tysont a matyóhímzés. Bali, a szerelmes harmad felkavarja kicsit az állóvizet, a humor, az érzékenység és az intelligencia olaszországi magaslatait azonban nem éri el.
Közepes nőcis könyv, az első részért érdemes elolvasni.

P.S.: Egyébként a borítóra ráfirkálták Julia Roberts, Hillary Clinton és Meg Ryan ajánlásait, hát, nem tudom, mennyire volt ez jó ötlet, spec engem pont ezek intettek óvatosságra.