Újra meg újra bebizonyosodik, hogy ő, aki férfim reál-műszaki agya és az én humán-bölcsész agyam eszméletlen jól kiegészíti egymást. Van a közös halmazunk, ami egy adott problémára szinte ugyanúgy reagál, ugyanakkor bizonyos esetekben a közös halmazon kívüli területek aktivizálása szükséges, és ha ippeg ő, aki férfimé a megoldás, kistányérnyi szemekkel és büszkeségtől feszülő mellkassal bámulok rá, mert engem, mint humán-bölcsész aggyal éldegélő halandót, lenyűgöz a reál-műszaki zsenilitás, a másként forgó férfiagy.
Vegyük pölö azt a krízishelyzetet, amikor csibikét régi Praktikákat lapozgatván magával ragadja a jéggyertyagyártás őrülete heve. A lakásban rohangálva, fiókokat-szekrényeket nyitogatva izgatottan konstatálja, hogy mákja van, a parányi lak ilyen-olyan dugihelyein fellelhető az összes vésztartalékcsoki olyan alkatrész, ami nélkülözhetetlen a jéggyertyafabrikáláshoz - viasz, színezőrúd, kanóc, üres konzervdoboz és gyertyaöntőforma. Na meg a jég. Ez utóbbi egy melegebb őszi napról maradt a mélyhűtőben, a rendkívül dizájnos szivecskés jégkockatartóban. Csirkehősünk gondterhelten nézi-nézegeti a szívalakú jégkockákat és némi homlokráncolás után bátor elhatározásra jut: Mivel egészben túl nagyok a jéggyertyához, a Prakitkában is megmondták, hogy aprítva kell, egy élete-egy halála, feldarabolja a szíveket. Eme elhatározást tett követi, tollas korpuszunk aprítószerszám után néz. Kiskéssel macerás, tojásszeletelő megadja magát, körömreszelővel inkább ne, ráadásul az a genya jég olvad és csúszik. Tojásszökevényünk már épp feladná az egyenlőtlen küzdelmet, amikor a húsklopfolóra téved a tekintete. Szolid diadalittas vicsorgás vigyorgás után jégszív húsvágó deszkára rak, húsklopfoló jobb kézbe vesz, jégszív bemér, húsklopfoló lendít, szem becsuk, fej elfordít - csibike lesújt, jégszív repül... és rombol a fedők között... a második a teásdobozok között... a harmadik meg kulcscsonton találja az elszontyolódott pihést, aki végül a konyhai csatazaj miatt megjelenő férfitől kér sürgős helpet. A reál-műszaki agy akcióba lép az elkámpicsorodott csirke láttán: Uzsonnás zacskót vesz elő, belehalmozza a jégszíveket, csomót köt a zacskó nyakára, a jéggel teli cuccot ráhelyezi a deszkára, majd a húsklopfoló segítségével és könnyed mozdulatokkal pont megfelelő méretűre aprítja a szíveket. Nincs csörömpölés, nincs lezuhanó fedő-teásdoboz, nincs jéganyázás. A férfi elegáns és meggyőző. Tollszerzet meg jéééézik és hűűűűzik, csak ámul és bámul, kistányérnyi szemekkel, büszkeségtől feszülő mellkassal.

P.S.: A forró viasz és a hideg jég nászából születik a lyukacsos gyertya, tádámmm.