csibike blogja

Egész héten nyafogtam, úgy éreztem, az egész világ velem cseszekedik, aztán szombat-vasárnap ismét bebizonyosodott, igazából jó dolgom van, ha akarom, délután kettőig durmolok, átszeretkezem a hétvégét, olvasom a Csokoládécipőt, fahéjillatú elefántos képet…

Ha tündérszép kislány lennék a hógömbben, sírva könyörögnék, engedjenek ki végre, utálom a telet, az üveget is verném, ököllel, lehet, bele is rúgnék, csak úgy koppanna meggypiros cipőm orra, ne, ne rázzák a gömböt, már nem varázsolnak el a hulló pelyhek, halálosan…

Szabó Magda: Mondják meg ZsófikánakSzeretem Zsófikát. Együtt kezdtük az évet, ő, a félénk, gátlásos Kétbalkéz és én, az exfélénk, exgátlásos Kétbalkéz. Nem, nem ismertem magamra, azt hiszem, soha nem voltam olyan romlatlan, tisztalelkű kislány, mint Zsófika. Ő…

Napok óta nem megy ki a zsigereimből ez a szám. Nem tudom, hányszor hallgattam meg mostanában, harmincszor is talán, sok sway egymás után, swayswaysway. Sült hús lesz, és igen, erre a dallamra kockáztam a hagymát. Tánclépésekben, lenyúlva Uma Thurman ponyvaregényes mozdulatait.…

"Az emberek legtöbbjének folyton meg kell mondani, hogy szeretjük (...), vagy meg kell mutatnunk úgy, hogy megértsék, különben sok gondjuk-bajukban nem veszik észre."/Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának/ P.S.: Mikor mondtad utoljára valakinek, hogy szereted? Tudod, úgy…

Ellógtam bentről. Erkölcsöm és lelkiismeretem maradéka nem tiltakozott, hiába no, egy hajóban evezünk, ő meg én, a fizetésemelés hiányát a kínálkozó közérzetjavító lehetőségek megragadásával szoktam kompenzálni. Bevallom, a jó…

Az az ellenségem, aki 18 perce vuduzza a jobb szememet, azonnal fejezze abba, mert dörzsöl, éget, fáj. (Nyomatékosításképpen megemlíteném, hogy ha én gyakorlok kritikát a homlokodra, százas szöggel teszem. Gondold meg.) 

Ahogy nézem (és kínkeservesen hallgatom) Dundikát, Zimány Lindát, Bódi Szilvit, Kelemen Annát és a hasonló agykapacitású hölgyeményeket, hja, hetente egyszer művelődni is szoktam, mizújs piciny hazánkban meg ilyesmi, percek alatt megfogalmazódik bennem azon markáns…

Tegnap kollektíven besértődtünk a genya húspultosra, aki 2007. december 31-én, zárás előtt 21 és fél perccel csecse Sikoly maszkban szolgálta ki a nyershúsra vágyókat, tudjátok, az az elnyúlt rémpofa a sikongatós filmből (nem, nem pornóra…

Főnök kérte, hogy mutassak meg neki valamit. Én hirtelen a jobb kacsóm kinyújtott középső ujjára gondoltam, ő a céges doksira. Még szerencse, hogy nem olvas a gondolataimban.