Vettem licsit, még pénteken, mert úgy gondoltam, teret engedek kalandvágyó énemnek. Licsiismereteim meglehetősen szerenyek, tudtam róla, hogy van és ennyi. Pénteken az is kiderült, állatmód szúr, főleg tapogatásra és szagolgatásra reagál érzékenyen, egyébként jól viseli magát, a naranccsal és a banánnal folytatott röpke pankrációt leszámítva (licsi be akart kúszni a teltházas gyümölcskosárba, narancs és banán nem hagyta) nem adta jelét agresszív hajlamainak, úgy tűnik, elfogadta, hogy újoncként a gyümölcsös kosár mellett illik meghúznia magát. Mintha barnult és puhult volna valamennyit az elmúlt két napban, remélem, ez nem a téli depresszió előszele. Szívesen kinyomoznám, mit rejt a sünszerkó, használati utasítás híján azonban nem tudom, ütni, vágni vagy hámozni kell-é őlicsiségét, szóval, egyelőre csak nézem.