Megjegyzem, perpill a szórógyöngy vezeti a döglistámat, megelőzve egy-két tapló exemet is, szóval, nem kicsit genya a cuccos. Az még hagyján, hogy hiába szórtam őket a beragasztózott felületre, marhára nem akartak szétszóródni, pedig a szórógyöngytől én spec azt vártam, hogy takarosan szétszóródik a számára kijelölt területen, na mindegy, azt is elviseltem, hogy a klasszik méretű gyufafejnél minimum tízszer kisebb, szélvészgyorsasággal elguruló gyöngyöket nem lehet összesöpörni a konyhakőről, mert egyszerűen felszívódnak a seprűben, az viszont már komolyan próbára tette a türelmemet, hogy a t. gyöngyszemeket nem egyszer egyesével kellett ráapplikálnom a képkeretre, egyesével, érted, szinte modern Hamupipőkének éreztem magam, ahogy ott görnyedtem a kis rohadékok felett és megpróbáltam szétszálazni őket. Legközelebb inkább a lencsére szavazok, azt legalább meg lehet fogni két ujjal, bár az is igaz, hogy hülyén mutatna a képkereten. Hja, nehéz az élet, kérem szépen.

P.S.: Fa képkeret, zöld akrilfesték több árnyalatban, ragasztó, világosabb és sötétebb arany kontúrfesték, szórógyöngy, használaton kívüli mosogatószivacs, ecset, némi fantázia, nagy adag türelem, na meg két erős férfikéz - nyak- és hátmasszírozáshoz, homlokbarázdák kisimításához.